Szeptember – szilvaszüret, lekvárfőzés, cefre készítés
Lassan vége a nyárnak. Ebben az időszakban kedvünkre dúskálhatunk a finomabbnál – finomabb gyümölcsökben. A cikkben a szerény, ámde nagyon ízletes, és élettani hatásaiban gazdag hamvas szilváról olvashat a kedves olvasó.
Sétálok a tárkányi barátaink egyhektáros gyümölcsösében, ahol többek között 30 szilvafa roskadozik a különböző formájú, színárnyalatú és nagyságú szilváktól. Arra gondolok, milyen jó hozzánk az Isten, vagy ha valaki úgy akarja a Természet, hogy ennyi bőséggel ajándékoz meg minket.
A szilvafa régen és napjainkban is minden kertben ott volt, gyümölcse szerves része a magyar konyhának. Fogyasztjuk nyersen, kompót, lekvár, vagy szárított formában, és nem hagyhatjuk ki a cseppfolyós változatát sem, a szilvapálinkát, amiről bizton állítom, hogy kismértékben gyógyszer. Minden régiónak megvan a híres-neves szilvapálinkája, a mienkben a tárkányi szilvapálinka a legismertebb.
Miért fogyasszunk szilvát? Mert igazi vitaminbomba, számos betegség ellenszere, és mert nagyon finom. Kalóriaszegény, ám vitaminokban, ásványokban, rostokban, és más összetevőkben gazdag. Hozzájárul az ideális egészség fenntartásához. Elősegíti az anyagcserét, így a székrekedés természetes ellenszere. Jótékony hatása van a látásra, a bőrre és a nyálkahártya egészségének megőrzésére. Segít a gyulladások, szabad gyökök elleni küzdelemben, és lassítja az öregedést. Vastartala miatt a vörösvérsejtek képzésében van szerepe, szabályozza a szívverést és a vérnyomást. K vitamin tartalma révén segít a véralvadásban, hozzájárul a csontok fejlődéséhez. Napi egy marék szilva elfogyasztása átmozgatja a beleket, és a salakanyag kipucolásával méregteleníti a szervezetet. Magas polifenol tartalma miatt stabilizálja a koleszterin szintet. A kutatók megállapították, hogy már napi két szem friss vagy egy szem aszalt szilva képes egy felnőtt ember káliumszükségletét fedezni.
Szilva a konyhában
A friss szilvából különböző sütemények, gombóc, mártás készülhet, a szilvakompót a téli időkben húsokhoz köretként, salátákba használható. Szárított változata kedvelt csemege, csokiba mártva, levesekben, mártásokban a nyár finom ízeit idézi. A háziasszonyok szerint szilvalekvár nélkül nem lehet nekimenni a télnek. Kerülhet a rácsos omlós süteménybe, kőttes lepénybe, buktába, leveles tésztába, vagy a morva kalácsba. Jó a palacsintába, haluskára, vajas kenyérre, fánkhoz vagy joghurtba. A szilvalekváros derelye vajban pirított zsemlemorzsával a gyermekek és felnőttek kedvenc étele.
A szilvalekvár legrégebbi készítési módja az üstben való főzés kint az udvaron a széles családdal, mert az üstök bizony nagyon öblösek voltak, rengeteg szilvát elnyeltek. Remélem, sok helyen fennmaradt ez a szokás, mert nekem is életre szóló élményt jelentett. A nők mosták a szilvát, leszedték róla a szárat, a férfiak a manipulációval, majd a keveréssel segítettek, mert ehhez férfierő kellett. Előbb le kellett főzni a szilvát a magjáról, majd átpasszírozni, és az így nyert masszát, amit ciberének hívtak, órákon keresztül főzni- főzni, amíg szinte fekete és sűrű lett. A gyermekek az udvaron rohangálva megéhezték, nem bírták volna megvárni a lekvár elkészültét, ezért vastag szelet kenyérre kent ciberét csemegéztek.
Ma már egyszerűbben és főleg gyorsabban készítjük a szilvalekvárt, de azért érdemes rá időt szánni, hogy kevés cukorral, tartósítószer és zselírozó nélkül tudjuk a családnak télire eltenni.
Végezetül Juditka barátnőm csodálatos szilvalekvár receptje, amit szeretettel küld olvasóinknak:
A szilvát megmossuk, kimagvaljuk, és ledaráljuk. Az így nyert masszát lemérjük, és minden 5 kg-hoz 1 kg cukrot, és 1 bögre ecetet, (3 dcl) keverünk, egy éjszakára letakarva állni hagyjuk, majd másnap a fazék nagyságától függő adagokban főzzük, amíg jó sűrű nem lesz (kb. 4 óra). A megszokott módon üvegekbe rakjuk, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
Jó étvágyat kívánunk hozzá!
