Megkérdeztük Óváry Tamás kéviselőjelöltet
Kérem beszéljen magáról, mondja el azokat a fontos dolgokat, amelyeket a választóknak tudniuk kell Önről, mielőtt szavazni mennek.
41 éves vagyok, agrármenedzser szakon diplomáztam a Szent István Egyetemen. Jelenleg a Szövetség járási titkáraként dolgozom, emellett a Szövetség a Közös Célokért nagykaposi és királyhelmeci irodáját vezetem, a valamint Civil Közösségi Szolgáltató Központ helyi partnerszervezetének, a Bodrung Polgári Társulásnak vagyok a munkatársa.
Hogyan és mikor lépett a politika mezejére, melyek voltak azok az események, vagy momentumok, amelyek megerősítették, vagy el akarták téríteni a politikától?
Politikával körülbelül 6 éve foglalkozom „komolyabban“. Konzervatív beállítottságú vagyok, aki szereti és tenni akar a szülőföldjéért. A szülőföldem iránt érzett szeretet az ami magyarországi tanulmányaim után hazahozott és a tenni akarás az, ami a politika felé sodort. A politikai életben való részvétel kifejezetten idő és energia igényes, emellett sokszor hálátlan dolog. De ha megvan a cél és a tettrekészség, akkor ez rengeteg erőt tud adni.
Milyen értékek és elvek szerint gondolkodik, és éli életét?
A hagyományos emberi értékek számomra a legfontosabbak. Kortól és társadalmi helyzettől függetlenül fel tudok nézni, tisztelni tudok embereket. Igyekszem úgy élni és dolgozni, hogy hasznos és szerethető ember legyek a környezetem számára.
Miért látja szükségesnek, hogy Szlovákiában a magyarság nemzeti alapon politizáljon?
A nemzeti alapon való politizálás egyedüli lehetősége a felvidéki magyarságnak. Egyedül ez az, ami megmaradásunkat biztosítja, lassítja az asszimilációt. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy a konzervativizmus maradi, elavult lenne. Tudomásul kell vennie minden egyes őseit tisztelő felvidéki magyarnak, hogy határozottan, eltántoríthatatlanul ki kell állni ősi értékeinkért, vállalnunk kell magyarságunkat, kereszténységünket. El kell felejteni a megfelelési kényszert, a meghasonulást, mert ezek a legnagyobb ellenségeink. Becsüljük meg, hogy Magyarország egy nemzetként tekint és kezeli a külhoni magyarságot.
Nagyon sok ember kiábrándult a politikából, és úgy véli, hogy a politika nem a tisztességről és becsületességről szól. Ön szerint hogyan lehet visszanyerni ezeknek az embereknek a bizalmát? Ön hogy érzi: a Szövetség programja mennyire megvalósítható és számon kérhető majd a választások után?
Nem tudom ki és hol mondta ezt, így nem is nagyon tudom mire gondolhatott. Az egészről az a véleményem, hogy az ígéreteket igenis számon kell kérni. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy egy-egy terv megvalósítását sok tényező befolyásolja, így az elszámoltatás megkíván némi rugalmasságot. Illetve mindenképpen racionálisan kell vennünk a politikai ígéreteket így választások előtt. Vannak olyan jól hangzó populista ígéretek, amikbe bár nagyon jól esik egy pillanatra beleélni magunkat, de mélyen legbelül érezzük, hogy aligha megvalósíthatóak. Nem szabad, hogy az ilyenek befolyásolják döntésünket szeptember 30-án.
A Szövetség programjában a déli, magyar lakta régiók felzárkóztatása egyik fő célként szerepel. Ön, mint ennek a régiónak lakosa, ismerője, és velünk együtt a hátrányos helyzet elszenvedője miben látja a kiugrási lehetőséget, amely ezt a régiót felemelheti?
Régióinkat bő 30 éves lemaradás sújtja. Nyilvánvaló, hogy nem 4-5 év lesz, mire beérjük Szlovákia fejlettebb részeit. Mezőgazdasági területekben és turisztikai látnivalókban vagyunk gazdagok, ezekre a szegmensekre kell építenünk elsősorban. A mezőgazdasági termelés igényli majd a feldolgozóipart, a turizmus a szolgáltatásokat. Ezek jó kiindulási alapok lehetnek.
Van-e a Szövetség programján belül olyan terület, amelyet szívesen felvállalna, mert úgy érzi, a szívügye, és abban eredményesen tudna dolgozni?
A Szövetségnek komplex programja van, amiben a gazdasági felzárkóztatás nagyon jól ki van dolgozva, és a többi programmal együtt teljes mértékben vállalható.
Mit üzen a választóknak, mi az, amit tudatosítaniuk kell a szeptember 30-i parlamenti választások kapcsán?
Én úgy gondolom, hogy a 8,5%-nyi felvidéki magyarságnak játszva meg kell ugrania az 5%-os bejutási küszöböt. Ehhez mindössze arra van szükség, hogy mindenki tudatosítsa, hogy el kell mennie szeptember 30-án szavazni. Nem lehet kifogásokat keresni, lustának lenni. Senkinek. Mindenkinek ott a helye! Nincs időnk, nincs több lehetőségünk. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy ha mi magyarok nem állunk végre sarkunkra, nem teszünk régióink fejlődéséért, akkor régiónk pusztulása tovább folytatódik. Nem szabad hinnünk az olyan pártoknak akik a magyarságot „is“ akarják képviselni. Nincs olyan, hogy mindenkit képviselek, mert akkor valójában senkit sem tudok igazán. Ha érdekek ütköztetése van, akkor bizony valahol le kell tenni a voksunkat, és láttuk az elmúlt időszakban, hogy sajnos a magyarság érdekei voksok nélkül maradtak. Ne felejtsünk el egy dolgot: eljön majd az a pillanat, amikor gyerekeinknek, unokáinknak arról fogunk mesélni, hogy mi bizony ott voltunk, amikor a felvidéki magyarság visszanyerte hitét és hosszú idő után a fejlődés felé fordította Felvidéket. Ott voltunk, összefogtunk, és egy emberként tettünk meg mindent, hogy sorsunkat, gyerekeink jövőjét jobbá tegyük. Vagy majd mesélhetjük azt, hogy amikor mindenki összefogott, akkor én éppen rest voltam cselekedni. Csak rajtunk múlik.
Köszönöm a beszélgetést. Sok sikert kívánunk a Szövetségnek, és személyesen Önnek.
