Szent András a kassai érsekség védőszentje, Ereklyéje, a szent egy csontdarabja az olaszországi Amalfiból megtalálható a kassai Szent Erzsébet dómban.
András napja több szempontból is jelentős. Nem csak a keresztény történelemben, de a néphagyományban és a karácsonyi ünnepkörben is fontos ez a dátum. Szent Andrást Jézus leghűségesebb követőjének nevezik, de nem csak azért mert az elsők között csatlakozott hozzá. A viselkedésével, emberi hozzáállásával és példaértékű életével kiérdemelte azt, hogy fennmaradjon a neve és a híre.
Az egyik leghívebb apostol volt.
Elsőként követte Isten fiát, amikor az tanítványait maga köré gyűjtötte. András Galileából származott, és halász volt, mint fivére, Péter. Eredetileg Keresztelő Szent Jánost szolgálta, de miután az önmagánál jóval fontosabb személynek jelölte ki Jézust, András is hozzá szegődött. Egész életében Istent kereste, és három év tanulást követően, Jézus halála után is kiállt a Mester tanai mellett, haláláig – és halála árán is.
A fennmaradt írásos emlékek, apostoli levelek és az evangéliumok szerint András aktív, empatikus és toleráns, nyitott személyiség volt. Az ő idejében is tombolt az idegengyűlölet Júdeában, ennek ellenére ő más népcsoportok számára is terjesztette az igét, és fordította, tolmácsolta Jézus gondolatait és eszméit.
A feltámadás után, amikor a tanítványok szerteszéledtek a világban, őt Örményországba és Kurdisztánba szólította a hívás. Ezekben a nehéz terepnek számító régiókban vállalta azt a nem könnyű hivatást, hogy képviseli és terjeszti Jézus evangéliumát. Biztosnak látszik a hagyományban élő adat, hogy 60-ban az achaiai Petra városában keresztre feszítették. Keresztjének szárait nem derékszögben, hanem átlósan (X alakban) ácsolták, ezért nevezik András-keresztnek ezt a formát.
Miután megfeszítették, két napig függött András a fán, s a legenda szerint ő maga tartotta vissza az embereket attól, hogy levegyék. A harmadik napon véget értek kínjai. Halála pillanatában csodálatos fény ragyogta körül, és Krisztus hűséges vértanúja látta, hogy dicsőségében jön el érte az Úr.
Ereklyéit a 4. századtól Konstantinápolyban őrizték, majd 1208-ban erőszakkal átvitték az itáliai Amalfiba. 1964-ben a keleti és nyugati egyház kiengesztelődésének jeleként az apostol ereklyéi visszakerültek Petrába, vértanúsága helyére.
