„A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke földalol:
E nagy napon, hol emlék s béke leng,
A bús bitókra hittel nézzetek!“
Juhász Gyula, Vértanúink, 1918. október 6.
A Csemadok Nagykaposi Alapszervezetének szervezésében emlékeztek meg az aradi vértanúkról október 5-én, Imregen. A minorita kolostor sírkertjében nyugszik Sulyánszky Euszták minorita-rendi szerzetes, paptanár, az aradi vértanúk gyóntatópapja. A sírhalmán túl egy 1991-ben (Nagykaposi Csemadok által) állított kopjafa is őrzi emlékét.
Sulyánszky volt az a pap Aradon, aki 1849. október 6-án a tizenhárom aradi vértanút gyóntatta, s az utolsó útjára kísérte. Az akkori hatalom folyamatosan zaklatta, különösen érdekelte őket a Magyar Szent Korona holléte. A zaklatások miatt megszökött, s Imregre menekült, itt volt elrejtve nyolc évig 1860-1867 között. Sulyánszky Eusztákot az imregi kolostor házfőnöke befogadta és bújtatta a kolostor egyik földszinti fülkéjében. Erről sem a hívek, sem pedig az imregi búcsúra messzi vidékről érkező zarándokok nem tudtak. Az 1867. évi kiegyezést követően Sulyánszky önkéntes száműzetése megszűnt, s ő itt élt hivatását gyakorolva egészen 1875-ben bekövetkezett haláláig. Élete végéig becsülettel megőrizte a vértanúk gyónásainak és a Szent Korona titkát.
A nagykaposiak rendszerint a helyiekkel közösen emlékeznek. A megemlékezőket Soltész Zsolt a Csemadok Nagykaposi Alapszervezetének vezetőségi tagja köszöntötte, ezt követően Jozef Sukenik atya, minorita szerzetes, helyi lelki vezető üdvözölte a résztvevőket, majd a Bodrogszerdahelyi Énekcsoport következett. Varga Tibor, Csemadok országos elnökségi tag, Kaposkelecsény polgármestere beszédében emlékeztetett, hogy Október 6-a, 176 év távlatából sem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy örök emlékeztető: a hősiesség és az önfeláldozás nem vész el az időben. Ezután a nagykaposi Erdélyi János Vegyeskart hallhatták az egybegyűltek. Ft. Takács Dénes radi, (Szentháromság Római Katolikus Plébánia) plébános atya közös imára hívta az megemlékezőket:
„Add meg nekik Urunk az örök boldogságot országodban és engedd, hogy vérük áldozata gyümölcsöt hozzon népünk életében. Hálával idézzük fel Sulyánszky Euszták ferences atyát is, aki a halálra készülő vértanúk lelki atyja, vígasztalója és tanúja volt. Az Ő példáján keresztül is mutasd meg nekünk Urunk, hogy a hit és a szeretet ereje erősebb, mint a félelem és az erőszak. Kérünk Urunk adj békét hazánknak, adj békét a környező országoknak, adj egységet népünknek és erőt nekünk, hogy hűségesek maradjunk hozzád, mint ahogy hűségesek maradtak a vértanúk és lelkipásztoruk. Az aradi vértanúk és Sulyánszky Euszták példája bátorítson minket, hogy a mai korban minden körülmények között, helyt álljunk és az örök élet koronáját egykor elnyerjük a mennyben. Segítsen ebben minket a Boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya közbenjárása is, így imádkozunk hozzád, Krisztus a mi Urunk által.“
A megemlékezés végén elhelyezték a meghurcolt pap sírján a koszorúkat és a Himnusz közös eléneklésével ért véget a rendezvény.
Kossuth Lajos 1890-ben, az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében ezt mondta:„Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben, a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztűl; hűségükért a Haza iránt, ‘s a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak!”
