A Nagykaposi Római Katolikus Esperesség nagyböjti zarándoklatra hívja a kedves érdeklődőket 2024. március 16-án a radi Szentháromság plébániára.
A Szlovák Katolikus Püspöki Konferencia 2024. március 5-én a 107. rendes tavaszi ülésén jóváhagyta Iglódy István radi minorita vértanú boldoggá avatási eljárásának megnyitását. Zarándoklatunkkal és imádságunkkal kérjük István testvér közbenjárását és segítségét.
Iglódy Illés István testvér
Iglódy Illés nemesi családban született 1621-ben Kisrozvágyon (a mai Magyarország területén). Protestánsnak keresztelték, és ebben a hitben nevelték. Felnőtté válásának időszakában felkeltették érdeklődését a minorita atyák missziós prédikációi. Ezek hatására 16 évesen katolizált és elhatározta, hogy kolostorba lép. Emiatt végleg el kellett hagynia családját, és Nyári István gróf házához szegődött el szolgálni. A minorita rend noviciátusába 1639 tavaszán vették fel Radon (ma Tőketerebesi járás – Szlovákia). A szerzetesi ruhával új nevet is kapott – István testvér lett.
István testvér feladata a koldulás volt, adományokat gyűjtött a szerzetesközösség számára. Emellett nyelvtudása révén kapcsolattartóvá lett a lengyel és olasz származású szerzetesközössége és a környező lakosság között. Kortársai szerint meggyőző tanúja volt az evangéliumi örömnek és a megtérésnek. Életrajzírója megjegyzi, hogy a kolostor környékén lévő falvakban, mint „Isten szerelmese” hívta lelkesen az embereket a missziós prédikációk meghallgatására. Szerzetes testvérei számára az Isten- és emberszeretet példaképévé lett. Kitűnt erényes életével, imáival, valamint az apostolkodásban való kitartásával. Ragyogó ártatlansága ellenére ferences hivatását a bűnbánat lelkületében élte meg.
1639. november 6-án István testvért útban a kolostor jótevőjéhez elfogták, és két korábbi ismerőse megkínozta, kirabolta, megalázta, a fejére a kereszt jelét vágta karddal és halálos fenyegetéssel kényszerítette, hogy hagyja el a szerzetesi életet, térjen vissza az atyai házba, és a protestáns hit megvallásához. István ezt kitartóan elutasította, sőt igyekezett kínzóit meggyőzni arról, hogy fogadják el döntését szerzetesi, papi hivatása mellett, a hitben pedig kövessék őt. Nehéz kínzatás után ajkain a „Jézus, Mária segítsetek nekem!” fohásszal készségesen fogadta a halált abban a hitben, hogy a katolikus egyházért, a szerzetesi, papi hivatásért és hűségért hal meg.
