Megkérdeztük Kozsár Miklóst, az EUROKO cég tulajdonos ügyvezetőjét, Az év felvidéki magyar vállalkozóját
A megbeszélt találkozó előtt készültem Miklósból. Megnéztem a cég honlapját, és elámultam a széles terméklista láttán: karkötők, karpántok, karszalagok, nyakpántok, kulcstartók, nyakszalagok különböző anyagokból, amelyek között környezetbarát alapanyagokat is találtam. A termékek megrendelői igény szerinti nyomással készülnek, a variabilitásuk talán végtelen. Ezek a termékek a rendezvényszervezés elengedhetetlen részét képezik napjainkban. A kiegészítő termékek közül megemlíteném a szájmaszkokat, ajándéktárgyakat, szurkolói termékek egész sorát, tornazsákokat, amelyeknek a cég életében, mint a későbbiekben kiderül, különleges szerepük van. És ami nagyon tetszett, az az apás szülés szett. Igen, igen, igen uraim, részt kell venni a család minden nagy eseményében! A steril öltözetről az Euroko gondoskodik.
Miklós kedves mosollyal, kifogástalan öltözékben fogadott, és amikor látta, hogy a válla fölött megcsodálom a cég épületsorát, a rendezett gyepet, közlekedő útvonalakat, készségesen magyarázni kezdte, melyik épületrész mire szolgál. Így megtudtam, hogy szövödét, varrodát, nyomdát üzemeltet, vagyis a kész termékekhez szükséges alapanyagok nagy részét ők állítják elő. Ez az állapot nem egyszerre, hanem fokozatosan jött létre, a céget 13 éve üzemelteti. Közel negyven alkalmazottat foglalkoztat, ebből harmincat Nagykaposon.
Az emeleti tárgyalóba érve Miklós kérdés nélkül is beszélni kezdett a munkájáról, egyforma lelkesedéssel az interjú egész ideje alatt. Ez arról tanúskodik, hogy szereti amit csinál, és ezért is lett sikeres a munkájában.
Jelenleg hátul bővítünk és ez nagyon lefoglal. Én vagyok az „építésvezető”, emiatt most a szokásosnál is több az elfoglaltságom. Éppen a szükséges dolgok beszerzésén dolgozom. Az éven mindenképpen szeretnénk beköltözni az új raktárba. A termékek típusait és skáláját igyekszünk mindig bővíteni, és emiatt új alapanyagokra van szükség, de ahogy bővül a cég, a meglévő alapanyagokból is többet halmozunk fel. A mostani raktárat már nagyon kinőttük, így még egyszer akkorát építünk, mint a meglévő. A finanszírozása és a megvalósítása is saját erőből történik. Van egy kis csapatom, 3-4 ember, akik egyébként is a karbantartó csapat. Egy ilyen nagyságú cégnél mindig van valami javítani való, és ha üres járat van, akkor valósítjuk meg a beruházásokat.
Ahogy láttam, komplexumot épít, egységesít, vagyis nem toldozgat, ami esztétikai, de talán funkcionális szempontból is fontos.
Abszolút így van. Kérdezgetik tőlem, hogy miért nem szendvics panelből építek. Nekem fontos, hogy az esztétika és a külalak, mint olyan, megfelelő legyen. Odafigyelünk, hogy az új épület formája, a tető, a színek egyformák legyenek, hogy az új szépen beleilleszkedjen a meglévőbe. Ezért sajnálom, hogy az első rész még nincs rendben, a parkoló rész még nem szép, de jövőre… Egyébként pedig azt gondolom, hogy a kollégáknak, az alkalmazottaknak (is) sokkal jobb melóba jönni, ha egy igényes környezetbe érkeznek. Én már láttam sok varrodát itthon és külföldön, nyomdákat Angliától Olaszországon át, és minden túlzás nélkül állítom, hogy a miénk bárhol megállná a helyét. Aki ide jön dolgozni, úgy érezheti magát, mintha haza jönne.
Kérem, beszéljen a kezdetekről.
Főállásként 2010-től foglalkozok a saját cégemmel. A feleségemmel, aki a csoporttársam volt a Miskolci Egyetemen, 2010-ben végeztünk, együtt kezdtük építeni a céget. Két diplomám van, az egyik politológiából, mert az érdekelt, de abből nyilvánvalóan nehezen lehet megélni. Második diplomámat közgazdaságból szereztem, nemzetközi kereskedelemből, tehát abszolút a szakmámban helyezkedtem el. A karszalagokkal már a 2000-es évek közepétől foglalkoztam, de egyetem mellett erre nem jutott kellő idő, így 2010 elején vetettük bele magunkat. Akkor én még rendezvényeket, bulikat szerveztem, aztán ez két dolog fokozatosan ketté vált.
A mai sikereit nézve, nyugodtan mondhatjuk, hogy jó lóra tett. Ehhez viszont az kellett, hogy érezze a piaci lehetőséget, a termék felfutási trendjét, vagyis jó üzleti érzéke legyen.
Ebben a termékcsoportban az első perctől kezdve hittem. Hittem benne, hogy ez működni fog. Az, hogy idáig eljutottunk, nagyon sok ember, tehát nem csak az én, de a mostani és ex kollégáim munkájának is az eredménye. Büszke vagyok arra is, hogy az első ember, akit alkalmaztam, még mindig a cég tagja, és hogy kicsi a lemorzsolódás, tehát a fluktuáció viszonylag alacsony.
Milyen szakmai képességekre van szüksége a cégnek, és honnan tudja biztostosítani ehhez a megfelelő humán erőforrást?
Abszolút Nagykapos és környéke, vagyis Ung-vidék bázisúak vagyunk, Szelmenctől, Nagyráskáig. Sok olyan pozíció van, amely különböző vagy szerteágazó szaktudást igényel. Mivel speciális dolgokkal foglalkozunk, ezért elsősorban én sajátítom el az új munkafolyamatokat, de ma már néhány kollégával együtt „vállaljuk”, hogy az új alkalmazottakat betanítjuk. Persze vannak olyan munkák is, amelyek nem igényelnek speciális szaktudást.
Melyek azok a tulajdonságok, ami alapján kiválasztja a munkatársait?
Semmiképpen nem a meglévő tudás. Hiszem, hogy aki szorgalmas, tudja pótolni a tudásbéli hiányosságokat. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy lássak elköteleződést, korrekt hozzáállást, mert abban hiszek, hogy ha én korrektül állok a kollégáimhoz, akkor ezt elvárhatom tőlük is. Nagyon fontos nálam a megbízhatóság. Ha kell, vállalja, hogy hibát követett el. A sunyi hozzáállást nagyon nem szeretem. A legfontosabb tényezők tehát a szorgalom, megbízhatóság, a cég iránti elköteleződés és ezért és cserébe én is mindent megteszek értük. Sólyom László (volt köztársasági elnök) mondta: „A tisztesség hosszú távon megéri.” Én ezzel teljes mértékben egyet értek.
Ön ez év júniusában elnyerte az Év Vállalkozója 2023 díjat, amelyet a Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetsége hirdetett meg, és amihez ez úton is szívből gratulálunk. Milyen feltételeket kell teljesíteni a jelölteknek, hogy benevezhessenek a díjra?
A díjra bárki benevezhet, aki felvidéki magyar vállalkozó. Le kell adni egy jelentkezési lapot. Most a covid okozta helyzetre adott válasz volt a téma, amit ki kellett dolgozni, és erről kellet néhány pontot megválaszolni. A leadott jelentkezést a szakmai zsűri értékeli, és az értékelésük alapján a 10 legjobbat hívják be, hogy tartson a vállalkozásáról egy bemutatót. Az éven ez Komáromban volt, és egy rövid, kétperces bemutató keretén belül kellett azokat az eredményeket felvillantani, ami leginkább jellemzi a céget.
Önök hogyan élték túl, esetleg tudtak még profitot is termelni ebben a koránt sem egyszerű időszakban?
Igen, és talán éppen emiatt kaptam meg a díjat, mert én a covid időszak alatt arra törekedtem, hogy ne kelljen elbocsátásokba kezdeni, pedig a rendezvényszervezés, mint olyan, a covid alatt megszűnt. Ezáltal a megrendeléseink egyik napról a másikra teljesen elmaradtak. A kollégáimmal azonnal és nagyon intenzíven megkezdtünk azon dolgozni, hogy megtaláljuk azokat a termékeket, amelyek a meglévő technológiával a covid alatt is működhetnek. Így jött pl. az ajándéktárgy- és szájmaszkgyártás, amelyekkel tulajdonképpen sikerült túlélnünk. Mivel nem bocsátottunk el embereket, teljes egészében megmaradt a szakmai apparátus, mint sales, mint gyártási szempontból. Mihelyst a covid véget ért, és a nyitás elindult, egy óriási piaci kereslet jelent meg, amit kezelni kellett, de mivel nem voltak elbocsátások, mi ezt azonnal le tudtuk reagálni.
Mi történt a konkurenciával, ők hogyan reagáltak a covid okozta problémákra?
Volt olyan konkurencia, aki bezárt, volt olyan, aki félig-meddig felszámolta magát, volt olyan, aki eladta a cégét. Nekünk sem volt egyszerű. 2021 eleje nagyon kemény volt, eljött az az idő, amikor már én is kezdtem kétségbe esni, de mire ez megtörtént, megkezdődtek a lazítások, vagyis mondhatnám, hogy szerencsénk volt, vagy hogy a sors, a Jóisten mellettünk volt. Sok konkurenciánknak nincs saját gyártása, nincsenek gépei, csak viszonteladók. Számukra ez az időszak a véget jelentette. De szerencséje is csak annak van, aki megteszi a megfelelő lépéseket, én ebben hiszek. A termékek, amelyek segítettek átvészelni ezt az időszakot, nagyon jók voltak, és mire kifulladtak, nem láttunk ki a megrendelésekből. Ezáltal a 2022. év is jól sikerült.
Egy ország gazdaságának gerincét a kis- és középvállalkozásoknak kellene alkotni. Érvényes-e a jelenben is ez a tézis? Mit jelent ez Ung-vidék viszonylatában tekintettel arra, több ezer munkahely szűnt meg a hőerőmű, a tranzit csővezeték, vasút, és a többi üzem leépítésével. Képes lesz-e valaha az említett vállalkozó réteg a munkahelyek számában keletkezett hiányt betölteni?
Igen rossz a helyzet, de szerintem lehetne még rosszabb is. A hőerőműben szűntek meg munkahelyek, de még mindig dolgoznak ott emberek. Ugyanez érvényes a vasútra vagy a tranzitra. Én úgy gondolom, hogy ha már ezek a nagy cégek itt vannak, arra kellene törekedni, hogy tovább működhessenek. Persze a külső tényezőket nehéz befolyásolni, de ezért szükséges, hogy központi kormányzati szinten foglalkozzanak a leszakadó régiókkal. Sajnos ez évtizedek óta nem prioritás. A politikusok dolga lenne, hogy ezt kitalálják, és megoldják – de a kifogáskeresés is évtizedek óta jellemző. Nem csoda, hogy a politikából az emberek teljesen kiábrándultak.
Ugyanúgy a politikusok dolga lenne, hogy a kkv (kis és közép vállalkozó) szektort támogassák, de én úgy érzékelem, hogy ad-hoc jelleggel történik minden. Nincs semmilyen koncepció és aki ennek az ellenkezőjét mondja, az nem mond igazat. Ez érvényes a kormányzati és a helyi szintre is. Nem akarom túlságosan a helyi, járási, megyei, országos politikai pozícióban lévőket ostorozni, de biztos vagyok benne, hogy lehetne olyan támogatási konstrukciót találni, amely a fiatalokat arra motiválja, hogy vállalkozásokat indítsanak – a meglévőeket pedig arra, hogy tovább bővítsenek. Nagyon meg kellene becsülni minden vállalkozót, aki a régiónkban működik és tisztességes, keményen munkával ér el sikereket.
Másrészt azok, akik külföldön sikeresek valamiben, valamilyen módon hazatérjenek, és a szülőföldjüket építsék. Ehhez kellene egy vízió, amiben a régióban élők is hisznek, és amellyel közös nevezőre lehet hozni mindenkit származástól, pártállástól, nyelvtől függetlenül – a régió felemelkedését megcélozva. Ha a trendek így folytatódnak, a helyzet csak rosszabb lesz. A fiatalok, a gyermekeink a jövő, és ha a gyermekeink elmennek, és nem találják meg a számításukat a szülőföldjükön, akkor nem marad itt senki, akkor a jövő vész el. Ha egy közösség nem tudja reprodukálni önmagát, akkor „megszűnik” az a közösség. Ez ennyire egyszerű.
Ez nehéz kérdés, de hiszem, hogy van erre megoldás, és ha ezt mindenki belátja, és beleteszi a saját részét, akkor meg lehet oldani. Én versenyszférában dolgozom, ahol eredmény kell. A verseny megoldja, hogy a gyengék kihullanak, és jön helyettük más, erősebb. Az állam által dotált szegmensben nincs kényszerhelyzet, nem fontos az eredmény – a politikum mint olyan pedig szépen szólva: különleges szféra. Azt mondom, ha ebben a szegmensben is a megfelelő helyen a megfelelő emberek ülnének, sokkal jobb lenne a helyzet.
Van-e a városban vagy a régióban olyan vállalkozókat tömörítő csoportosulás (klub, szervezet), amely részben lehetővé teszi a problémák megvitatását, esetleg érdekképviseltet jelent? Amennyiben nincs, lenne-e értelme egy ilyen létrehozásának?
Mindenképpen lenne értelme. Minden olyan kezdeményezésnek van értelme, ami az állóvizet egy kicsit megbolygatja. Megemlíteném a Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetségét. Ez az érdekképviseleti szervezet is eredményes munkát végez, a Baross pályázatokat is ők koordinálják. Ez jó példa arra, hogy mennyi kevés pénzből milyen jó eredményeket lehet elérni. Vállalkozói reggeliket szerveznek, és pusztán abból, hogy leülnek egy asztalhoz öten és beszélgetnek, már eredményt tudsz elérni. Motiválólag hat egyik ember a másikra, átadják a tapasztalatokat, megkezdődik egy közös gondolkodás, és már elindul valami. Hogy lenne-e rá időm létrehozni egy ilyen jellegű helyi szervezetet? Sajnos nem látom hogyan lenne, de nem vonom ki magamat az önkéntes munkából. Felkértek, és bekapcsolódtam a mentor programba is. Néhány kezdő vállalkozó mentora leszek.
Mivel lehetne még segíteni a fiatalokat, hogy ne menjenek el, itt kezdjenek vállalkozni, maradjanak a szülőföldjükön?
Én abban hiszek, hogy 2023-ban a vállalkozás nem arról szól, mint 20-30 évvel ezelőtt, hogy a helyi igényeket kell kielégíteni, hogy az ember a helyi fizetőképes keresletből tud megélni. Ma már ez nem feltételenül van így. Az online világban, ha valaki programozónak tanul, akkor bárhol a világban, akár az USA-ba lévő cégnek is bedolgozhat. Az online tér lehetőséget ad arra, hogy ne csak a helyi igényekből induljunk ki. Ez az az út, ami lehetőséget adhat arra, hogy ha egy fiatal vállalkozni akar, akár a helyi igényektől függetlenül is helyben maradjon, értéket teremtsen és meg is tudjon belőle élni, ne kelljen elvándorolnia. Az online tér nagyon összetett, nagyon sok szegmense van és ez egyre fokozódik. Ebben látom a jövőt és a kiugrási lehetőséget, mert az online tér az életünk minden szintjébe betör vagy már betört. De ez csak 1 dolog a sokból, ami jobbá teheti a régió életét. Nem hiszek abban, hogy ide jön egy nagy foglalkoztató, aki majd megoldja a gondokat és egy csapásra minden szuper lesz. Úgy gondolom, hogy a kkv szektor erősítése egy megoldás lehet. A központi kormányzat és a helyi szervek közös feladata kell, hogy ez legyen. Mindenképpen kell egy támogató környezet, erre nagy szükség lenne.
Végezetül még egy kérdés: Hogyan tudja Ön egyensúlyban tartani a családi és professzionális életét, ami véletlenül sem könnyű feladat? Van-e valamilyen receptje, amit szívesen megosztana a többi vállalkozóval?
Igazából ez nálam tudatos. Ami a vállalkozás menedzselését illeti, tudatosan kell tervezni. Tudni kell rábízni feladatokat a kollégákra, még akkor is, ha én máshogy csinálnám. Meg kell bízni a kollégák szakértelmében. Engem a Jóisten olyannak teremtett, hogy a nap jelentős részében, szinte 24 órában tudok ebben mozogni, azaz a cég körüli gondolatokban.
A családi háttér nagyon fontos dolog, enélkül ez nem is működhetne. A feleségem ezt a hátteret biztosítja. Együtt kezdtük el, mostanra kétgyermekes szülők vagyunk. Nyilván a helyzet családon belül kicsit átalakult, és ezeknek a kihívásoknak is meg kell tudni felelni. Az embernek látnia kell, hogy mi az, amiben fejlődnie kell. Magamon is észlelem, hogy differenciálni kell, mi az, ami fontos, mi az, ami nem lényeges, mi az, amit meg kell csinálni, és nem szívesen csinálom, vagyis nem komfortos számomra, de meg kell tennem.
Azt szokták mondani, hogy a komfortzónában való maradás jelenti a legnagyobb korlátait az embernek. Lehet, hogy az én komfortzónám elég tág, és azokat a dolgokat is könnyen tudom menedzselni, amelyek nem tartoznak bele.
Köszönöm a beszélgetést. További szép sikereket kívánok Önnek, és a cégének.
Köszönöm!
