Április elseje a bolondság és a tréfálkozás napja. Bolondok napján sok minden megengedhető, így nem kell megsértődni sem a jópofa, sem a kissé ízléstelen tréfákon. Persze, mindennek megvan a határa, így a bolondozás durvaságba torkollása semmiképpen sem tűnik mulatságosnak, annak, akivel április bolondját járatjuk. A jól irányzott poénok frissítően, élénkítően hathatnak az emberre. Április bolondja az, akit általános népszokás szerint április 1-jén tréfásan átvernek, akivel a bolondját járatják, megtévesztik, hogy aztán jól kikacagják.
A szokás eredetét homály fedi, de az elfogadott feltételezések szerint szorosan kötődik a tavaszváró, tavaszköszöntő ősi ünnepekhez. Egyesek szerint a bolondozás az áprilisban jellemző kiszámíthatatlan időjárásra való utalásként került a hagyományok közé.
A klasszikus áprilisi tréfa napjainkra szinte teljesen kiveszett, mert az egyre gyanakvóbb emberek a mai szemmel gyermeteg csínyeket azonnal felismerik. Talán még a gyerekek körében akadnak páran, akik megtréfálják egymást, de már ez a szokás is lassan feledésbe merül. Egy csepp vidámság, egy ártatlan megviccelés (nem csak a mai napon) feldobhatja mindkét fél napját, s máris jobb kedvvel lát az ember a következő feladatához, illetve kieszelhet valamilyen turpisságot, hogy visszaadja a tréfálkozónak a meglepetést.
„Április 1. Ez az a nap, amelyen emlékezetünkbe idéztetik, hogy micsodák vagyunk az évnek többi háromszázhatvannégy napján.“ /Mark Twain/
