Minden idők egyik legikonikusabb, külsejében is legkarakteresebb rendezője Alfred Hitchcock. Neki köszönhetően ismerte meg a filmes világ és a nézőközönség is a feszült izgalmat, a rettegést. Nem pusztán filmjeiről, nem mindennapi személyiségéről, különcségéről is ismert volt. Londonban született 1899. augusztus 13-án egy londoni zöldségkereskedő harmadik gyermekeként. Jezsuita nevelőintézetbe járt iskolába. Műszaki rajzolóként kezdte, majd 1920-tól angol némafilmek feliratait rajzolta, később fordította és írta is. Hamarosan rendezőasszisztens lett. 1922-ben elkezdte forgatni első filmjét a Tizenhármas szám címen, de sohasem fejezte be.
Első némafilm-remekműve A titokzatos lakó (1927.), melyben későbbi thrillerjeinek legtöbb jellegzetessége fellelhető. A filmben üvegpadlót használt, így az alsó lakásból filmezhette a színész lépéseit. Első hangosfilmjét, a Zsarolást (1929.) eredetileg némafilmnek szánták, de a producerek később megváltoztatták a véleményüket.
A Madarak (1963.), az ismeretlen okokból az emberre támadó állatok motívuma számos utód fantáziáját ihlette meg.
Az Amerikai Filmintézet szerint öt legjobb filmje sorrendben a Psycho, az Észak-Északnyugat, a Madarak, a Hátsó ablak és a Szédülés.
1979-ben az angol királynő lovaggá ütötte, és márciusban megkapta az Amerikai Filmintézet díját is. 1980. április 29-én halt meg 81 évesen, holttestét elhamvasztották. A rövid éjszaka című utolsó filmjét betegsége miatt már nem tudta elkészíteni.
Albert Hitchcock szinte minden filmjében feltűnik egy apró szerepben, pár pillanatra. Mikor ez már védjegyévé vált, mindig a film elején jelent meg, mert tudta, hogy a nézők keresik, s nem akarta, hogy ez elterelje a figyelmüket a filmről, a történetről.
Hitchcock találta ki a feszültségkeltés eszközét, melynek lényege, hogy a néző többet tud a szereplőnél, például látja az asztal alá rejtett bombát, amit az nem. Másik jellegzetes ismertetőjele a „vörös hering” technika, mellyel egy elindított cselekményszálat hirtelen elvágva egy másik szálra tereli a történetet, így terelve el a figyelmet.
A rendező híres volt különleges egyéniségéről, zavarba ejtő és rejtélyes viselkedéséről, szokásairól. Hírhedt volt humoráról is, amit azonban sok esetben durvának tartottak a vele dolgozók. Szerette megismerni és kihasználni kollegái gyengeségeit, félelmeit, fóbiáit. A filmjeiben dolgozó színészekkel sem volt éppen a legfelhőtlenebb a viszonya, nehéz természete, maximalizmusa közismert volt. Szeretett kizárólag műteremben, díszletekkel forgatni, mert ott minden árnyat, fényt, effektust felügyelni tudott.
