Pöstyénből indulva két világbajnoki döntőt játszhatott és olimpiai érmet is szerzett Rybanská Natasa. Miután Magyarországra igazolt, felvette a magyar állampolgárságot és tökéletesen megtanult magyarul.
Fotó: Rybanská Natasa fotóarchívuma
A 2019-es kvandzsui világbajnokságon képviselted először a magyar színeket. Hosszú és rögös út vezetett idáig, kemény munkával. Hogyan emlékszel vissza az első meccsedre magyar színekben?
Nagyon is emlékszem az egész meccsre, a körülményekre, mindenre. Arra is emlékszem, hogy mennyire izgultam, hiszen amikor körülnéztem, olyan játékosokat láttam magam körül, akik nekem a példaképeim voltak. Soha nem fogom elfelejteni, mekkora megtiszteltetésnek éreztem, hogy ott lehettem velük. Büszke voltam arra, hogy a magyar himnuszt hallgathattam a mérkőzés előtt.
2016-ban igazoltál Magyarországra a szlovákiai Pöstyénből. Ez alatt az időszak alatt sikerült megtanulod tökéletesen magyarul. Mennyire volt nagy kihívás számodra a magyarnyelv-tanulás?
Nehéz volt, még mindig nem tökéletes a magyar nyelvtudásom és folyamatosan próbálok tanulni. Amikor elkezdtem, volt sok sírás, de annyiban szerencsés vagyok, hogy Szentesen nem nagyon volt más választásom, mint magyarul tanulni. A legjobb barátnőm nem nagyon beszélt angolul, én meg nem nagyon tudtam magyarul, így tanulnom kellett, hogy tudjunk beszélgetni. Az, hogy volt egy ember, aki nagyon közel állt hozzám, és akartam vele beszélgetni, fontos motiváció volt. Először 2019-ben játszottan magyar színekben, és akkor már a csapattal magyarul beszéltem. Mindig is arra kértem a lányokat, magyarul kommunikáljunk, hogy minél hamarabb megtanuljam a nyelvet.
Fotó: Rybanská Natasa fotóarchívuma
Szlovák lányként mennyire volt nehéz a beilleszkedés a magyarországi mindennapokba? Manapság egyre népszerűbb vagy, gondolom, egyre többen megállítanak az utcán is. Hogy viseled a magyarok szeretetét?
A pesti világbajnokság után kezdtem érezni, hogy teljesen befogadtak a magyar emberek és már magyar lány vagyok nekik is. Próbálok megfelelni, mert tényleg nagy megtiszteltetés számomra, hogy a magyar színeket képviselhetem és próbálok mindent megtenni azért, hogy lássák, jó döntés volt engem ide hozni, Magyarországra.
Az elmúlt időszakban komoly sérüléseid is voltak, mennyire volt nehéz számodra ez az időszak?
Két komoly vállsérülésem is volt, a budapesti világbajnokságon megsérült a bal vállam és műteni kellett. Egy nagyon nehéz visszatérési időszakon mentem keresztül. Utána a fukuokai világbajnokságon a jobb vállammal kezdődött a probléma, majd meg is sérültem, tehát ami korábban a bal vállammal, most a jobb vállammal történt meg. Ez nagyon rosszul érintett, azt éreztem, nem tudok kimászni a gödörből. Nagyon nehéz volt feldolgozni, de hálás vagyok Istennek, hogy kaptam új lehetőséget az élettől. Ezáltal azonban a felelősséget is érzem, ha már kaptam ezt a második esélyt, akkor éljek is vele és használjam ki rendesen. Moldvai Ildikónak és Fridvalszki Marcinak nagyon sokat köszönhetek, hiszen sokat tettek azért, hogy sikeresen meggyógyuljak, és ugyanúgy Mihók Attilának, illetve Cseh Sándornak, akik vállalták a kockázatot, hogy behívtak a keretbe, amikor sérült voltam. Támogattak, türelmesek voltak velem, és lehetőséget adtak bizonyítani. Ez számomra hihetetlen, tényleg nagy megtiszteltetés és nagyon hálás vagyok ezért nekik, akárcsak a klubomnak, amely a nehéz időszakban végig mellettem állt.
Az interjú hosszabb változata megjelent a Magyar7 2024/13-14.számában
