– Na? Volt?
– Hát…hallottam…
– Én ugyan semmit. Nem is volt semmi. Csak jól átvertek megint.
– De tényleg volt… olyan… spriccelés.
– Spriccelés?
– Igen, ilyen… pricc-pricc. Meg brummogás.
– Brummogás. Éjszaka fél kettőkor, mi? Te Józsi, mondtam tegnap is, hogy azt az utolsó hat féldecit nem kéne meginnod.
– De én tényleg láttam. Rajta ült a polgármester.
– A spriccelős brummogón, mi? Akkor hogy lehet, hogy megint csípnek? Téged nem?
– Hát… de.
Ilyen és ehhez hasonló vidám párbeszédek naponta lejátszódnak az Ungvidék- Bodrogköz lakosai között. A szerencsétlen polgármester persze rég az igazak álmát alussza, nem hogy holmi brümmögő permetezőszerkezeten üldögélne az éjszaka kellős közepén (vagy csuklik egyfolytában). Az idei nedves nyár, ha semmi egyébnek, a szúnyogoknak a javára vált. Ilyen mennyiségű szúnyogra még a vénebbek is ritkán emlékeznek, ráadásul a mai modern szúnyogok semmiféle hallgatólagos egyezményt nem hajlandóak betartani. Példának okáért, nappal is csípnek. Ilyen régen nem volt, normális szúnyog nappal alussza ki az egész éjszakai csipkedés fáradalmait. Vagy: szúnyogriasztótól vissza nem hőkölnek, de nem ám. Az üzletekben fogytán a szúnyogriasztó, így boldog-boldogtalan őseink régi jól bevált receptjeit szedegeti elő – az internetről-, mint például ecet meg élesztő meg szárított kávé égetve meg levendula parázson (eddig még ez volt a legjobb). Hiába. Összegezve nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ezek a praktikák pont annyit érnek, mint háromszor átköpni a bal vállunk felett éjfélkor a keresztúton. A kertbe továbbra is úgy kell lemenned három paprikáért, mintha valami különösen vad és dinamikus törzsi táncot lejtenél, vagy mintha heves epilepsziarohamot próbálnál meg leküzdeni éppen.
– Magyarba repülőről permeteznek – mondja egy állampolgár. – Akkor nálunk miért nem?
– Nem engedik a környezetvédők – vágja rá másik szakértő állampolgár. Mégis, hogyan nem engedik? Küldenek egy ezüstgolyót a repülőgép pilótájának? Felszántják a mezei repülőteret? Netán betonpapucsot öntenek a lábára, és zsupsz, bele a Latorcába? Esetleg szélsőséges környezetvédők a repülőgép futóműjéhez láncolják magukat, miközben harciasan énekelnek egy dalt a Földanyácska megmentéséről?
– Én a környezetvédőt kikötném egy fához éjszaka – harciaskodik állampolgár nambör fri. – Ott védje a környezetet.
Hát az nagyon jó lenne, az biztos. De addig is még jobb lenne, ha valaki megmagyarázná az utca népének, hogy miért volt tökéletesen hatástalan minden előre beharangozott szúnyogirtás. (Azt csak a rossz nyelvek mondják, hogy még több is lett.) Zárjuk be az ajtót, ablakot, mi? Mossuk meg a gyümölcsöt, mi? Úgy várta mindenki ezt a szúnyogirtást, mint kisgyerek a karácsonyi ajándékot. Igaz, nem rossz módszer némi reményt csepegtetni a megfáradt fogyasztói lelkekbe. Hinni, hogy van ugyan szúnyog, de már nem sokáig. Ma éjszaka végetek van, nyavalyások! Az emberiség ismét győzedelmeskedett a természet vad erői felett!
Van énnékem egy homályos, ámde egyre erősödő gyanúm. Ti. hogy született egy titkos megállapodás a szúnyogok és a minden hájjal megkent, sanda szándékú, ördögi terveket kovácsoló, gonosz, irgalmat nem ismerő zöldek között. Legyen permetezés. Csak direkt hatástalan. Spricceljen a brummogó. Vagy akár brummogjon a spriccelő. A szúnyog meg röhög a markába. Odébb megy hat métert, aztán visszarepül, mi az neki. Így aztán megvolt a szúnyogirtás, és megmaradt a szúnyog is. Egy-egy.
Eastman
(Eastman a https://eastendman.blogspot.com blog írója.)
