MEGKÉRDEZTÜK HACK LÁSZLÓT, A NAGYSZELMENCI DOBÓ ISTVÁN ALAPISKOLA IGAZGATÓJÁT
Igazgató úr, Ön miért tartja fontosnak az anyanyelvi oktatást, elsősorban a gyermek, de a család, a nemzet, a társadalom szempontjából is?
A nyelv a tanulás legfőbb eszköze és előfeltétele, ezért a gyermek számára kiemelten fontos, hogy az anyanyelvén tanulhasson az iskolában. Anyanyelvén érti meg a környezetében lévők kommunikációját, a rengeteg új információt, szerzi meg a szükséges tudást. Idegen nyelvű környezetben a gyermek nem tud kommunikálni, és ez nem csak a tanulmányi eredményeire lesz hatással, de számos más probléma is felléphet: a gyermek befelé fordulhat, szorongóvá válhat, nem fog merni megszólalni, nem lesz sikerélménye, és ez lerombolja az önbizalmát. Mivel a nyelvnek a szocializációban is fontos szerepe van, ha a gyermek nem tud kommunikálni a társaival, elszigetelődik, magányos lesz. Ahhoz, hogy a gyermeknek önbizalma, saját véleménye, önálló döntése legyen, nagyon is fontos, hogy olyan nyelven tanuljon, amit meg is ért. Minden gyermeknek olyan intézményben a helye, amilyen nyelven a szüleivel beszél otthon. Az anyanyelv a családhoz, a nemzethez, a legszorosabb emberi közösséghez tartozás kommunikációs alapja.
Az előzetes felmérések szerint hogyan alakulhat az elmúlt évekhez képest az elvárt elsősök száma az Önök iskolájában?
Iskolánk jó hírnévnek örvend, az utóbbi években egyre több gyereket íratnak hozzánk a távolabbi településekről is. A felmérések eredményei most is biztatóak, előreláthatóan 20-22 elsősre számíthatunk.
Melyek azok a tényezők, amelyekkel meg kell küzdenie egy magyar tanítási nyelvű iskolának a Felvidéken?
A magyar tannyelvű iskoláknak több problémával is meg kell küzdeniük. Lehet, hogy nem minden régióra ugyanazok a nehézségek jellemzőek, de szinte mindenütt vannak gondok. Csak néhányat említek: a gyereklétszám csökkenése, amire hatással van a fiatalok elvándorlása is, a szülők „érvényesülésről” alkotott nézetei, aminek következtében szlovák iskolába íratják a gyerekeiket, a vegyes házasságok, melyekben elvész a magyarság, a szociálisan hátrányos helyzetű tanulók létszámának emelkedése, magyar nyelvű szakiskolák hiánya, az intézmények infrastrukturális helyzete, felszereltsége és korszerűsége.
Mit tudna válaszolni a szülők olyan irányú kételyeire és félelmeire, mint hogy a gyermek nem tanulja meg a szlovák nyelvet, nem állja meg a helyét a szlovák felsőoktatási intézményekben, nem tud majd érvényesülni az életben?
Sajnos gyakran találkozom ezzel az elképzeléssel. Sokan nem gondolják át az anyanyelvi oktatás jelentőségét, azzal érvelnek, hogy ismerni kell az állam nyelvét, úgy gondolják, azzal majd jobban érvényesülnek a gyerekeik. Én teljesen alaptalannak tartom ezeket az elgondolásokat. Természetesen ismerni, tudni kell az állam nyelvét, de tapasztalatom szerint semmivel nem boldogulnak jobban azok a diákok, akik szlovák nyelven tanultak, mint azok, akik magyarul. Ezen kívül a más nyelven tanuló gyerek nem ismeri meg a magyar kultúra alapjait, ami az élete során hiányérzetet, esetleg kisebbségi érzést okozhat. Tanulmányai, szakmai előrehaladása során pedig mindenki önkéntelenül is eljut a nyelvtudásnak arra a szintjére, amire szüksége van. A magyar iskolában tanuló gyermeknek az is előnye, hogy kétnyelvűvé válik, szlovák és magyar környezetben egyaránt boldogul. Persze, a gyerek sikerei függnek a szorgalmától és a szülői háttértől is. Ha csak a mi iskolánkban végzett fiatalokra gondolok, bátran mondhatom, hogy sikeresen állnak helyt, jó eredményeket értek el a közép- és felsőfokú tanintézményekben egyaránt. Orvos, mérnök, tanár, jogász, pénzügyi szakember került ki közülük. De menjünk tovább, ne feledkezzünk meg a magyar és magyar származású tudósokról, Nobel-díjasokról. Teller Ede például egy világraszóló amerikai életpálya után is azt vallotta, hogy Ady Endre nyelvének ismerete nélkül Nobel-díjas fizikus helyett csak egy jó középiskolai tanár lehetett volna belőle.
Hogyan látja a nemzeti oktatás jövőjét térségünkben?
Optimista vagyok. Ha tenni fogjuk a dolgunkat és bebizonyítjuk, hogy kellő tudást adunk gyermekeink kezébe, ha továbbra is törekedni fogunk a nemzeti identitás erősítésére, a magyar kultúra és hagyományok átadására, az anyanyelv szeretetének erősítésére, annak meglesz az eredménye. Bízom benne, hogy ebben az esetben mai neveltjeink is tovább-adják majd saját gyerekeiknek ezeket az értékeket, és akkor a nemzeti oktatásra is lesz igény, és jövője biztosítva lesz. Remélem az új iskolareform is hozzájárul majd az oktatás színvonalának és minőségének emeléséhez, segít meggyőzni a kétkedőket, hogy igenis érdemes anyanyelven tanulni.
A nemzeti iskolák megmaradása minden anyaországban és külhonban élő ember szívügye kell, hogy legyen. Fokozottan érvényes ez azokra az intézményekre, szervezetekre, amelyeknek megvannak az eszközeik, hogy ezt a feladatot segítsék. Melyek azok az intézkedések, amelyeket feltétlenül meg kell lépni a felvidéki magyar iskolák megmaradása és fejlődése szempontjából, ki mindenkinek kell szövetkezni ennek érdekében?
A magyar nyelvű oktatás nemzetünk megmaradásának záloga, ezért mindent meg kell tenni a megmaradásáért. A fő feladat egy radikális, jól megtervezett iskolareform megvalósítása, ami rajtunk, pedagógusokon is múlik. Támogatást a munkánkhoz elsősorban a Szlovák Köztársaság Oktatási, Tudományos, Kutatási és Sportminisztériumától várunk, és eddigi „szövetségeseinkre” is nagy szükségünk van: az SZMPSZ-re, a NIVAM-ra, a komáromi Comenius Pedagógiai Intézetre, a Csemadokra, Magyarország Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságára és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-re.
Köszönöm szépen a beszélgetést.
