Lélekben is Radnóti nyomában

Szellemi utazásra invitálta hallgatóit Tóth Péter Lóránt, Pro Cultura Hungarica és Radnóti-díjas versmondó.

Lélekben történő utazásunk nemcsak Radnóti Miklóssal, hanem a több ezer bori munkaszolgálatossal is összekapcsolt bennünket, igaz, csak rövid időre és csak képzeletben. Ám mindaz, ami képzeletben megjelent, az hatással volt érzelmeinkre. Hit, hűség és hazaszeretet, mely a versek hallagtása közben csak erősödött bennünk.

Rendhagyó irodalom és történelem óraként is aposztrofálja előadásait Tóth Péter Lóránt. Való igaz, rendhagyó módon tanultunk meg újat a tragikus sorsú költőről és életének, korának körülményeiről. A történelem folyamába belehelyezkedvén óhatatlanul is el kellett gondolkoznunk saját korunk szépségein, kihívásain és rémségein. Vajon van-e bennünk akkora hazaszeretet, hogy még csókolni tudjuk az anyaföldet, idegennek bérbe vagy eladni nem? Vajon nemzetünk értékeihez van-e bennünk akkora ragaszkodás, hogy azokat igényesen képviseljük s műveljük még azokban az időkben is, amikor a bóvli tűnik értékesebbnek és a kor szelleme felületességet és hanyagságot követel? Tudjuk-e méltósággal végigjárni azt az utat, melyet kaptunk, még akkor is, ha az olyan, mintha erőltetett menetben lennénk? S vajon tudjuk-e azt, hogy életünk üzenetté válhat sokak számára, de nem mindegy, hogy milyen az az üzenet?

Radnóti Miklós kézzel fogható üzenete, a Bori notesz (képet készítette: Markó Gyula)

Mint minden igazi tanítási óra, a tárgyon túlmutató szellemi és egyetemes értékeket kell, hogy felmutasson. Az előadások nyomán Radnóti Miklós egyetemes üzenete a ma emberének talán ez lehetne: ember, maradj meg embernek minden körülmény között! Legyen bármilyen is életednek terhe, mindig tudd, hogy feletted az ég van, mely felé szellemeddel mindig szárnyat bonthatsz.

Inspirálta és tanította hallgatóságát az előadó maga is. Sokakat Péter elszántsága ragadott magával, feladta ugyanis biztos tanári állását, hogy a Kárpát-medencét bejárhassa, s mintegy vándor tanító járhasson-kelhessen a 21.század magyarok lakta területén.

Kőszegi Ábel irodalmi igényességgel megírt Töredék – Radnóti Miklós utolsó hónapjainak krónikája c. művéből olvas fel Tóth Péter Lóránt (kép: Markó Gyula)

Az előadások nyomán született visszajelzések álljanak itt, mintegy summázva a rendhagyó verses előadásokat:

„szellemi feltöltődés volt ez, a mai rohanó teljesítménykényszeres világban. Jól esett kiesni a hétköznapok rohanó mókuskerekéből, csak ülni, figyelni és átérezni mi minden más is van a puszta szavak mögött.” H. Mária

„Az egész előadás rendkívül magával ragadó, lélekig ható, már-már tapintható és nem utolsó sorban elgondolkodtató, hogy azok a szörnyűségek soha többé ne ismétlődjenek meg.” Ü. Sz. Gabriella

„Tegnap este valami különös izgalom kerített hatalmába, ahogyan mesélt az előadó. Olyan szenvedéllyel, szeretettel és ráadásul hitelesen adta elő Radnóti utolsó éveit, amilyen hitelességgel és tűzzel ritkán találkozik az ember. Már-már azt hittem, most más lesz a vége, most sikerül, most nem fog meghalni. Megkönnyeztem, holott nem vagyok egy könnyen síró alkat.” F.S. Mária

„Radnóti Miklós versein keresztül képes volt a mindennapit ünnepivé varázsolni.” M. Edit