Az aradi vértanúkra emlékeztünk Imregen

A Csemadok Nagykaposi Alapszervezete az imregi Pro Cultura Imregh társulással közös megemlékezést szervezett az aradi vértanúk emléknapja alkalmából. Az Imregen tartott megemlékezésre a helyi minorita rendi kolostor udvarán, Sujánszky Euszták, az aradi vértanúk gyóntatópapjának sírjánál került sor.

A nagykaposi küldöttséget a helyi hagyományőrzők és a gyönyörű népviseletbe öltözött Bazsarózsa Tánccsoport fiataljai üdvözölték. Ádám Norbert köszöntő szavai után Gilányi István, a Nagykaposi Gimnázium tanára tartott ünnepi beszédet. Beszédében a történelmi források alapján ismertette az 1848/49-es szabadságharc utáni megtorlást, az aradi vértanúk utolsó óráinak történetét, nemzeti gyásznapunk eszmei üzentetét: “Az aradi vértanúk nem mindegyike volt magyar származású. Akadt, aki egyáltalán nem, némelyek pedig csak törve beszélték a magyar nyelvet. Jellemben sem voltak egyformák, és a harctéren nyújtott teljesítményükben sem. De egyvalami biztosan közös bennük: mindannyian a „haza szent ügyéért”, a magyar szabadságért harcoltak, és áldozták fel életüket. A szerb származású Damjanich utolsó szavai: „Éljen a haza!

Az imregi hagyományőrző asszonykórus egy katonadalt és a Kossuth-nótát adta elő, Varga Antónia, nagykaposi gimnazista diáklány pedig Vörösmarty Mihály Előszó c. költeményét szavalta el az egybegyűlteknek. A megemlékezés hivatalos része koszorzúzással és a Himnusz eléneklésével zárult.

A találkozás kötetlen részében a nagykaposi vendégeknek megmutatták a helyiek a kolostor templomát és a dombtetőről nyíló pazar panorámát. A település eredeti román kori kolostora és temploma már a 13. században állt, ez azonban feltehetőleg a 1241. évi mongol betörés során elpusztult. A 18. században Imregre minoritákat telepítettek, és a terület a templom romjaival az ő tulajdonukba került.  A megemlékezést követő kötetlen beszélgetések során a két szervezet biztosította egymást arról, hogy a jövőben is törekednek közös programok, rendezvények megszervezésére.