Kelet-Szlovákia élő építészete az ezredfordulón

Lukáš Sečka írása

„Kezdetben vala az Ige…” – így kezdődik János evangéliumában a világ teremtésének leírása. A teremtés folyamata végigkíséri az emberiség történelmét. Az ember bizonyos értelemben folytatója Isten teremtésének: tovább teremti a természetet, megtölti épületekkel, terekkel, illetve a saját életével. Otthonokat, élettereket, építészetet teremt, ezek pedig visszahatnak rá. Közvetve jelzik, milyenek vagyunk, leszünk, csendesen és drámaian kísérik az életünket. 

Nem is olyan régen – hatvan évvel ezelőtt – Magyarországon szerveződni kezdett  egy építészcsoport, amelynek tagjai Makovecz Imre körül csoportosultak. Első nyilvános hazai bemutatkozásukra az Országos Mezőgazdasági Kiállítás keretén belül 1985-ben került sor Budapesten, az Élő építészet című kiállításon. Itt mutatták be munkásságuk első  húsz évének eredményeit. Építészeti felfogásuk kritikusan viszonyult az akkori iparosítási tendenciákhoz, amelyek követték az aktuális világépítészet irányzatait. A mozgalom élén, amely egészen új alapokra helyezte az építészetet, Makovecz Imre, a Mester állt.

Mindezek hatására Kelet-Szlovákiában is formálódni kezdett egy építészcsoport, amelyet a magyar organikus építészet képviselői inspiráltak. Kassán 1984 óta műkӧdӧtt az építészek és képzőművészek klubja, ennek az egyik első szakmai útja Makovecz Imréhez és munkatársaihoz vezetett. A tanulmányút keretén belül került sor az emlékezetes találkozásra Makovecz Imrével a sárospataki Művelődési Házban. Ezt kӧvetően Makovecz Imre és magyar kollégái lettek Krcho János, Pásztor Péter és tӧbb más kelet-szlovákiai építész példaképei.

Akkortájt még kevesen sejtették, milyen nagy hatást gyakorol ez a tanulmányút a kelet-szlovákiai építészek  életére és munkásságára. Az eredeti kӧzӧnséges kíváncsiság tӧbb építésznél meggyőződéssé, illetve építészeti magatartássá fejlődӧtt. A magyar kollégákkal létrejött találkozások mintájára kezdték el szervezni a kelet-szlovákiai építészek a szepeskáptalani találkozókat, meghívott szlovák, cseh, és időnként magyar építészekkel, illetve képzőművészekkel. Később nemcsak kollegiális viszonyok, de személyes barátságok is kialakultak Pásztor Péter, Drahovský Martin, Simko Pál, Krcho János és más szlovákiai építész, illetve a pécsi Dévényi Sándor, a keszthelyi Jankovics Tibor, a kaposvári Kampis Miklós, a budapesti Sáros László, Callmeyer Ferenc és természetesen Makovecz Mester kӧzӧtt.  Ezeknek az építészeknek az egész életét és munkásságát befolyásolták az élő építészet elvei.

Az építészek egy részének organikus beállítottságát dokumentálta a Szlovák Építész Szӧvetség és a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet által megrendezett Élő építészet 2000 című kiállítás. A katalógusban Kubička Kucsera Klára kurátor, építészettӧrténész a kӧvetkezőket írta:

„A szlovákiai organikus építészet közel tízéves létezése óta fokozatosan teremti meg identitását. A magyarországi alkotóktól eltérően nem a kereszténységet megelőző korok mitológiájában és nemzet történelmében keresi gyökereit, hanem túlnyomórészt a keresztény gondolatvilágból merít, és a regionális kulturális örökség megértésén fáradozik – mégpedig mind a népi, mind a polgári építészet terén. Néhány alkotó a humán ökológia mélyebb megértése és az építészet, valamint a környezet együttélésének szükségessége felől közelíti meg ezt az áramlatot. Ez aztán a kulturális gyökerek felfedezéséhez vezet. Mivel nálunk fellelhető a funkcionális építészet erőteljes újkori hagyománya is, nem szabad megfeledkeznünk az organikus építészet wrighti értelmezéséről, és ezen irányzat szimpatizánsairól sem. Az organikus építészet természetesen ismeri a saját kora nyújtotta műszaki lehetőségeket és a funkcionális követelményeket, ismeri azonban a természetes anyagok szépségét és finomságát is, azok kézműves megmunkálását – a lehetőségek széles skálájából válogat, és meggyőződésből, valamint a végeredmény teljessége érdekében dolgozik velük.

          Az organikus építészet a 20. század végére jellemző gondolatvilág része, és a formát öltött elképzelések olyan fajtáját tárja elénk, amelyet valahogy bizalmasan ismerünk. Segít bennünket abban, hogy emlékezzünk a jövőre…”

2000-től további húsz év telt el a kelet-szlovákiai élő építészet történetében. Sok minden tӧrtént a világban, Szlovákiában, de az élő építészet képviselői életében is. Szlovákiában is kialakult egy olyan építésztársaság, amely komolyan érdeklődik az élő építészet irányzata iránt. Megemlítenék kӧzülük néhányat: Anna Soročinová, Ľubica Čechová Kassáról, Dezider Kovács Szepsiből, Jozef Nemec Szobráncból, Albert Rybarčák és a Maník házaspár Eperjesről, Pavol Repka a Tátrából, Igor Krpelán Árvából, Anton Kratochvíl Nagybiccséről, Martin Bišťan és Peter Abonyi Rózsahegyről, az Andráši házaspár Berdárkáról, Marián Ravasz Dunaszerdahelyről, Jozef Istenes Érsekújvárból, valamint Róbert Imrich, id. Michal Gaj, Mikuláš Rohrbӧck, Martin Somora és Albert Mikovíny Besztercebányáról. Együvé tartozásukat tӧbb kӧzӧs kiállításuk dokumentálja.

Később az új kassai építészképzés abszolvensei is társultak hozzájuk. (1992−1998 között az Építészmérnӧki Karon, majd 1998-tól a Műegyetemen alakult meg a Művészeti Kar, amely  teljes értékű építészképzést folytat.) Ezért már egy további építészgenerációról beszélhetünk. Ezek kӧzül a Drahovský−Pásztor Építésziroda munkatársait, illetve a fentebb említett építészek hatáskӧréből a kӧvetkező építészeket említeném: Vojtech Fabian Poprádról, Zsolt Papp Losoncról, Radoslav Jankovič Murány Hosszúrétről, Igor Cziel Gӧlnicbányáról, Richard Neufeld Kassáról, Marianna Škumaničová Homonnáról, Stanislava Jirásková Szinnáróĺ, Vlado Bednár Felsővízkӧzről, Peter Stano és Anton Reitzner Kassáról, Rasťo Lukáč Alsómihályiból, Daniel Capek Eperjesről, Peter Tracík Rozsnyóról, Marek Turošík Vágbesztercéről, Igor Wawrek Csányból. 2008-tól − amikor még diákként kezdtem pályafutásomat Pásztor Péter tanár úrék műtermében − van szerencsém nekem is ehhez az építészcsoporthoz tartozni. A Drahovský–Pásztor építésziroda tagja vagyok a mai napig.

A Kelet-Szlovákia élő építészete az ezredfordulón című kӧzӧs egyetemi kutatásunk eredménye egy kb. száz házból álló válogatás, amellyel visszatekntünk az elmúlt 30 évre, hogy bemutassuk Kelet-Szlovákia élő építészetét. Ez a válogatás megépült lakó- és középületeket mutat be, amelyek megpróbálnak az adott épített és természeti kӧrnyezethez illeszkedni és visszatükrӧződik bennük lakóik és megálmodóik belső világa.

A kötet anyagából készült vándorkiállítás első állomása a kassai Rovás Akadémia Figuratif Galériában augusztus végétől volt megtekinthető. Terveink szerint a tárlatot további szlovákiai és magyarországi helyszíneken is bemutatjuk.

Az írás megjelent a www.orszagepito.net honlapon.