1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre abbahagyták a munkát, a városokban a helyőrségek 21 ágyúlövéssel üdvözölték, hogy Horthy Miklós fehér lovon a magyar honvédek élén bevonult Kassára.
Szimbolikus gesztus volt, a kormányzó ezzel vette vissza a másfél héttel korábban a bécsi döntéssel Magyarországnak ítélt összesen 12 ezer négyzetkilométernyi területet, egymillió lakossal, aminek 20-25 százaléka lehetett szlovák.
Bár a bécsi döntés a magyarok számára kompromisszumos megoldás volt, hiszen Trianon után a teljes revízió volt a cél, itt pedig a történelmi határok helyett jórészt etnikai alapon állapították meg az új határt, mámoros öröm fogadta a visszacsatolást, amit az igazságtétel első lépésének tekintettek.
Hitler korábban arra próbálta rávenni Horthyt, hogy támadja meg Csehszlovákiát, vegye vissza az északi elcsatolt területeket teljes egészében. Csehszlovákia helyén közös magyar-lengyel határ lett volna, a szudétanémetek pedig természetesen Németországhoz kerülnek.
Az erőszakos határmódosításba a magyar vezetés nem akart belemenni, kétszer is visszautasította a német ajánlatot. Tudták jól, hogy ez az akció nagyon könnyen nemzetközi konfliktussá szélesedne, és egy ilyen helyzetben nem akarta elvállalni az agresszor szerepét. Így Hitler háború helyett a tárgyalóasztalhoz ült. Szeptember végén Németország, Olaszország, Nagy-Britannia és Franciaország aláírta a Csehszlovákia felosztásáról rendelkező müncheni egyezményt. Ennek egy függeléke tartalmazta, hogy a Szlovákiában élő kisebbségek sorsát az érintett országok kétoldalú tárgyalások során tisztázza. Amennyiben nem jutnak dűlőre három hónapig, a négy nagyhatalom dönt a kérdésben.
Az “alkudozás” Komáromban kezdődött a szlovákiai oldalon október 9-én, a város lakossága virágesővel fogadta a magyar delegációt, a templomok tornyaira magyar zászlót tűztek, az utcákon a Himnuszt énekelték. A Kánya Kálmán külügyminiszter vezette küldöttség az 1910-es népszámlálás adataira hivatkozva 12 940 négyzetkilométernyi, többségében magyarok lakta területet követelt 1,03 millió lakossal. A szlovákok és ruszinok körében népszavazást javasoltak. A szlovák fél természetesen mindent kapásból visszautasított, így a döntés visszakerült a nagyhatalmak kezébe.
Franciaország és Nagy-Britannia érdektelenségre hivatkozva távol maradt, a német és olasz politikusok pedig november 2-án meghozták az úgynevezett első bécsi döntést. A szlovák delegáció szinte sokkot kapott, Magyarország számára viszont hatalmas volt a siker: vér nélkül valósult meg egy tisztán etnikai revízió a Felvidéken. A visszatért terület 11 927 km2 volt 1,06 millió lakossal, amelynek az 1941-es magyar népszámlálás szerint 84 százaléka volt magyar nemzetiségű. Szlovákiában mintegy 67 ezer magyar maradt, 85 ezer szlovák került a magyar oldalra.
Eufórikus hangulat uralkodott el az országban, kormány és ellenzék, az utca embere együtt ünnepelt. A honvédség november 5-én kezdte meg bevonulását a visszacsatolt területre. Horthy fehér lovon vezette a honvédeket 6-án Komáromba, majd 11-én Kassára. Mindenhol kitörő örömmel fogadták a visszatérő magyar hatalmat, tömegek ünnepeltek az utcákon. Az I. bécsi döntés jogilag is teljesen “tiszta volt”, hiszen a müncheni konferenciából eredően, a nyugati nagyhatalmak beleegyezésével és önkéntes távolmaradásával született meg.
/24.hu,wiki/
