Boczán Ferenc írása
Sok szempontból egyedülálló és különleges volt a 2020-as év. A számmisztika alapján a numerológusok még 2019-ben azt jósolták, hogy 2020-ban bizony sok kihívással kell majd megküzdenünk. Nos, az ilyen jellegű jövendölésnek lehet hinni vagy sem, de tény, az év folyamán számos olyan dolog, olyan esemény történt, amelyek által beigazolódni látszottak a „jóslatok”. Itt van például a Covid 19. Szinte nincs ember a földön, akit közvetlen, vagy még inkább közvetve ne érintett volna. Egy szuszra viszont azt is hozzá kell tenni, hogy nem csak a negatív történések miatt egyedi a 2020-as év, legalábbis a Fabotó számára nem.
Nem tartozott az év eleji pozitív hírek közé, hogy az V. Fabotó Citera-, Népzene- és Néptánc Tábort a korábbi évekkel ellentétben az idén sem a Bethlen Gábor Alap, sem Nagykapos város Önkormányzata nem tudta anyagilag támogatni, valamint a Szlovák Kisebbségi Kulturális Alap sem kényeztette el a szervezőket. Ráadásul a járvány és az azzal kapcsolatos korlátozások és megkötések miatt a projekt megvalósításának napjáig Damoklész kardja lógott a tábor sikeres lebonyolítása fölött. És hogy teljes legyen a káosz, négy nappal a megnyitó előtt a tábor helyszínéül szolgáló hotel vezetője technikai okokra hivatkozva visszalépett, magyarán a tábor otthon nélkül maradt.
A Fabotó Citerazenekarban mindig mertünk nagyokat álmodni és nagyokat lépni azok megvalósítása felé. Pályafutásunk során mindennél fontosabbá vált számunkra a hitelesség, az őszinteség, a barátság, a tisztelet és a szakmaiság. Ezeknek a vonásoknak a jegyében döntöttünk úgy, hogy a várható nehézségek ellenére sem hátrálunk meg, és dacolva anyagi és szervezési nehézségekkel megtartjuk az V. Fabotó Citera-, Népzene- és Néptánc Tábort. Megtartjuk, mert elveinkkel össze nem egyeztethető lett volna épp a jubileumi tábornál megszakítani a sort. A tábort, amely nem csak az Ung-vidéken, nem csak Bodrogközben, de jellegét, szakmaiságát és érték-ár arányát tekintve egész Szlovákia területén egyedülálló. Az elszántságunkat csak fokozta a tény, hogy az idén ünnepeljük fennállásunk 25. évfordulóját. Ezek után a régi bölcsesség jegyében „Segíts magadon, Isten is megsegít” egyszeribe elhárultak az akadályok: megszűntek a korlátozások, új helyszínt találtunk a tábornak (a korábbinál talán még szebbet, még jobbat) és az egyéb jellegű problémáink is megoldódtak.
Az V. Fabotó Citera-, Népzene- és Néptánc Tábor 2020. július 5-e és 11-e között került megrendezésre a széles-tavi (Zemplínska šírava) Wellness Hotel Chemesben. A fent felsoroltak mellett még egy érdekessége volt a tábornak a korábbi évekhez képest. Az idén a tábor multikulturális jelleget öltött. Ez volt az első alkalom, hogy a magyar kultúra, a magyar népzene és néphagyomány mellett betekintést nyerhettünk más szlovákiai kisebbség kultúrájába, népzenéjébe, mégpedig a ruszin népzenébe. A tábor, valamint a táborzáró gála üde színfoltja volt az a húsz lelkes táncos, énekes és zenész, akik a svidniki Makovica Népművészeti Együttes tagjaikét emelték a rendezvény fényét.
Az éven a megszokottnál talán kevesebben érkeztek, de a paletta minden tekintetben így is színes volt. Érkeztek hazaiak, külföldiek, gyerekek, felnőttek, férfiak, nők. Itt voltak a már „törzstáborozóink”, de sokan jöttek újak pl. Budapestről vagy Komáromból. Szokásunkhoz híven ismét a szakma legjobbjaitól lehetett a táborban citerát, néptáncot vagy népi éneket tanulni. Az oktatás kiscsoportos foglalkozások keretén belül zajlott, ahol a választott érdeklődési körben lehetett elsajátítani az alapokat, illetve a haladó szintű résztvevők esetében lehetőség nyílt a további szakmai gyarapodásra. A családias hangulatban zajló tábor az oktatás mellett sok szórakoztató, szabadidős foglalkozást biztosított gyerekek és felnőttek számára egyaránt. A tábor nagy kedvencének számító szabadidős foglalkozás a Ki mit tud? ismét megmozgatta a résztvevők fantáziáját. Ámulattal és csodálattal konstatáltuk, milyen nagy és milyen sokrétű tudás és tehetség szunnyad a tábor résztvevőiben. A hét folyamán nem maradhattak el a mindennapi esti örömzenélések, éneklések. A csoportos foglalkozások után tökéletes felfrissülést nyújtott a hotel belső medencéjében való megmártózás. A hatnapos továbbképzés egy nagyszabású gálaműsorral ért véget, ahol a táborozók a nyilvánosság, a szülők, hozzátartozók, valamint a meghívott vendégek előtt mutathatták be, mit sikerült a tábor ideje alatt elsajátítaniuk. Megható, és egyben felemelő érzés volt látni és hallani a citerásokat, énekeseket, táncosokat. Mindehhez nagyban hozzájárultak oktatóink, akiknek utólag szeretnénk kifejezni mérhetetlen elismerésünket és köszönetünket.
A hasznos és tartalmas időtöltés mellett a tábor egyik legfontosabb célkitűzése ismételten a citerának, a citerazenének újraértelmezése, valamint ennek a nem mindennapi, gyönyörű örökségnek az újjáélesztése volt. A mindenkori Fabotó táborok egyik nem titkolt küldetése, hogy a szűkebb régiónk, az Ung-vidék népdalörökségének, ennek a drága és értékes kincstárnak még nagyobb teret, még nagyobb nyilvánosságot biztosítson. Ennek jegyében a tábori gálából más tájegységek népdalai mellett nem maradhattak ki a szívünkhöz legközelebb álló, a tábori csokorban felcsendülő Ung-vidéki, valamint bodrogközi dallamok. Ismételten bebizonyosodott, hogy kifogyhatatlan a forrás, amelyekből merítünk, kifogyhatatlan az az értéktár, amit szeretnék megörökíteni, amit szeretnénk továbbadni.
A tábor utolsó reggelén felemás érzéssel nyugtáztuk, hogy a 2020-as tábor véget ért. Nagy elégedettség járja át a szívünket, hogy a hét zökkenőmentesen zajlott és szinte maradéktalanul sikerült megvalósítani mindazt, amit célul tűztünk ki magunk elé. Sikerült megvalósítani nem csak ezt a tábort, hanem a korábbiakat is, azt az eszmét, azt a filozófiát, amit megálmodtunk. Mindezek ellenére a tábor végeztével mégis felmerül bennünk néhány kérdés, amelyekre nem igazán tudjuk a választ. Térségünkben van jópár népzenész, néptáncos, népi énekes, többnyire magánszemélyek, és nem egy a népzenével szervezett formában foglalkozó csoport, közösség is létezik, akiknek nem keltette fel az érdeklődését a tábor, ellenben azokkal, akik több száz kilométer távolságból jöttek el, és szuperlatívuszokban méltatva hagyták el tábort. Számunkra minden táborlakó egyenértékű, mindenkit egyforma szeretettel és gondoskodással várunk és látunk, de olyan nagyon jó lenne elmondani, hogy ennek az odaadásnak és gondoskodásnak legnagyobb haszonélvezői a bodrogköziek és Ung-vidékiek. Nos, ezen szeretnénk változtatni, ezen szeretnénk dolgozni a jövőben, hogy 2021-ben a következő tábor alkalmával rácáfolhassunk a mondásra, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában.
