A Bodrogközben nevelkedett, és itt ismerkedett meg a labdarúgással is. Játékosként több csapatban is megfordult. Hogyan emlékszik vissza ezekre az időkre?
Királyhelmecen születtem, itt nőttem fel, és itt is kezdtem el focizni. A foci szeretetét édesapámtól örököltem, aki hosszú évekig a királyhelmeci focicsapat tagja volt. Mindig szívesen emlékszem vissza erre az időszakra, hisz gyerekként állandóan a labdát rúgtuk. Mi nem csak az edzéseken, de a szabadidőnkben is sokat fociztunk. Nagyon jó társaság voltunk, rengeteg időt töltöttünk együtt a haverokkal, akik egyben a csapattársaim is voltak. Tizenhét évesen Királyhelmecről Tőketerebesre igazoltam, itt lettem profi labdarúgó. Ezután Rimaszombat következett, ahol először játszottam az első osztályban. Később Homonna, Nagymihály, majd Nyíregyháza voltak az állomások. A nyírségieket akkor Détári Lajos irányította az NB I-ben. Innen kerültem vissza Rimaszombatba, ahol végül 8 évet töltöttem játékosként és további kettőt edzőként.
Keleten többek között Királyhelmec, Tőketerebes és Nagymihály csapatában is megfordult. Posztját tekintve játékosként a pálya melyik szegletén tűnt fel?
Leggyakrabban a védelem közepén szerepeltem, de játszottam védekező középpályásként is.
Nem egész négy éve fejezte be játékos-pályafutását, mikor döntötte el, hogy szögre akasztja végleg a stoplist, mi volt a fő ok?
A profi pályafutásom 2013-ban, 36 évesen Rimaszombaton fejeztem be egy bokasérülés miatt, amiből már nem sikerült teljesen felépülnöm. Később, levezetésként még néhány évig fociztam alacsonyabb osztályokban, Losoncon és Tornalján, de a fájdalom a bokámban egyre inkább megakadályozta, hogy élvezzem a játékot. Időközben pedig az edzői munka is egyre jobban lekötött.
Pályafutásának vége felé már megfogalmazódott az edzősködés gondolata önben?
Igen, így van. Még aktív játékosként szereztem UEFA A és UEFA B edzői diplomát. Így magától adódott, hogy a játékos pályafutásom befejezése után edzőként folytatom.
Első komoly edzői megbízatását 37 évesen kapta meg Rimaszombatban, ahol, ha jól tudom Karol Praženica edzőt váltotta. Első pontjait pedig a szenci SFM otthonában szerezte meg. Hogyan indult edzői pályafutása, mik voltak az első benyomásai, erről mesélne egy kicsit?
2013 nyarán lettem Karol Praženica asszisztense a rimaszombati felnőtt csapatnál, ami akkor még a másodosztályban szerepelt. Praženica edző januári távozása után másfél évig vezetőedzőkent irányítottam tovább a csapatot. Nagyon örültem a lehetőségnek, habár még nem sok tapasztalattal rendelkeztem. Munkámat segítette, hogy hosszú évekig játszottam a klubban, ismertem a környezetet, többen a csapatból még csapattársaim is voltak. Úgy gondolom, hogy nem okoztunk csalódást és a feltételeknek megfelelően szerepeltünk, hisz mindkét szezonban a középmezőnyben végeztünk.
Minden kezdet nehéz, a rimaszombati klubnál voltak nagy győzelmei, mint például a Tőketerebes elleni 6-1-es siker, de egy hatgólos vereség is becsúszott a Nagymihály otthonában. Első edzői éveiben milyen tapasztalatokkal gazdagodott?
A rimaszombati foci már akkor is nagy gondokkal küszködött. Szerény körülmények között dolgoztunk, se másodedző, se kapusedző nem volt a felnőtt csapatnál, gond volt az anyagiakkal is. Ennek ellenére úgy gondolom nagyszerű tanuló évek voltak ezek számomra. Mivel a szakmai háttér sem volt meg a klubnál a saját hibáimból kellett tanulnom. Sok mindent magamnak kellett megoldanom aminek később vettem hasznát.
2018 decemberében elérkezett edzői karrierjének egyik nagy pillanata, a Fortuna Ligában szereplő Zólyombrézó kispadján debütálhatott. A találkozó végül 1-1-es döntetlennel ért véget. Hogy élte meg első élvonalbeli mérkőzését a kispadról?
Közvetlenül a meccs előtt volt bennem egy kis feszültség, hisz mégiscsak edzői pályafutásom első Fortuna Ligás mérkőzésére készültem. Mi több, az előző hat mérkőzését elveszítette a csapat. A Szered elleni találkozó viszont jól sikerült, közel voltunk a győzelemhez. A srácok szívvel lélekkel küzdöttek, igazi csapatmunka volt. Mondhatom lefociztuk az ellenfelet, 21:3 volt a kapura lövések aránya, és tényleg csak a szerencsén múlott, hogy nem győztünk. Ennek ellenére a mérkőzés után nagyon boldog voltam, a csapat játéka jó érzéssel töltött el. Büszke voltam a játékosokra!
Ezt követően Nyitrán kapott lehetőséget, és Marian Süttő vezetőedző asszisztense volt, majd a szakember távozása után ideiglenesen ön vette át a csapatot az ősszel. Kimondottan jól muzsikált a csapat az ön vezetése alatt, legyőzték a Nagyszombatot, és pontot szereztek a Trencsén és a Zsolna ellen is, csupán a DAC otthonában kaptak ki. Mi volt a siker titka, milyen változtatásokat eszközölt a csapat játékán?
Először is fejben kellett rendbe rakni a társaságot, hisz a folyamatos sikertelenség rányomta a bélyegét a csapat játékára. Igyekeztünk szervezettebbé tenni a csapatot, mint védekezésben, úgy támadásban is. A játékstílusunkat a játékosokhoz alakítottuk. Áttértünk a három védős játékrendszerre és a 3-5-2-es felállásra. Úgy ítéltük meg, hogy a csapatnak ez a játékrendszer fekszik a legjobban. A hangsúlyt a jól szervezett védekezésre fektettük, támadásban pedig kontrákra építettünk, amihez megvoltak a gyors játékosaink. Meg kell említenem, hogy a játékosok hozzáállása kulcsfontosságú volt abban, hogy eredményesek voltunk.
Eddig edzői karrierjét hogyan értékelné, miben szeretne még fejlődni?
Természetesen sok mindenben kell még fejlődnöm hisz a pályafutásom elején vagyok. A mi szakmánk egyébként is olyan, hogy az edzőknek folyamatosan fejleszteniük kell magukat. Mindig lehet és kell is újat tanulni.
Január elején robbant a bomba. A nyitrai futballklubot új ukrán tulajdonosok vették át, akik új edzőt is hoztak a csapathoz. Hogyan fogadta a hírt? Az új tulajdonosok mikor tudatták, hogy nem önnel szeretnék elképzelni a folytatást?
Meglepett a dolog, nagyon csalódott vagyok. Úgy gondolom, hogy az eredmények alapján nem szolgáltunk rá a váltásra, és az edzőváltás nem szakmai alapon történt. Az új tulajdonos részéről az sem volt korrekt, hogy mindez az alapozás első napján történt.
Nyitrán sok fiatal tehetség is megtalálható, véleménye szerint kik azok a játékosok, akikről a közeljövőben még sokat fogunk hallani, akár a külföldi fociéletben?
Milan Ristovski nevét érdemes megjegyezni azt gondolom. Továbbá Marián Chobot és Dávid Sípos nevét is megemlíteném, akik a szlovák U21-es válogatottnak is a tagjai. Sok ügyes fiatal tehetség játszik az U19-es csapatban is, akiknek nagy esélyük van rá, hogy bekerüljenek az első csapatba. Köztudott, hogy Nyitrán mindig is jól dolgoztak a fiatalokkal.
A külföldi foci sok remek szakembert adott a világ futballjának, ön melyik edző munkásságát követi a legnagyobb figyelemmel, illetve kit nevezne meg példaképének?
Massimiliano Allegri és Jürgen Klopp azok, akiket nem kell bemutatni senkinek, azt hiszem. Rajtuk kívül az utóbbi időben nagy figyelemmel kísérem Gian Piero Gasperinit az Atalantánál, Antonio Conte-t az Internél, valamint Julien Nagelsmant a Lipcsénél.
A felvidéki foci egyik bástyája Csallóköz szívében, Dunaszerdahelyen található. Ön mit gondol a DAC eddigi szerepléséről, lehet esélyük a bajnoki versenyfutásban?
A DAC-nál minden adott, hogy sikeresek legyenek, a tulajdonos nagyszerű feltételeket teremtett a játékosoknak. Azt gondolom, hogy idén már nem tudnak beleszólni a bajnoki címért folyó harcba, de csak idő kérdése, hogy a DAC mikor ér fel a csúcsra.
Az interjú megjelent a ma7.sk hírportálon 2020.január 25-én.
Szerző: Ondik Gábor
