A vajáni hőerőmű, Közép-Európa legnagyobb hőerőműve – a helyiek számára közönségesen csak a „villanytelep” – létrejötte óta a biztos állás, átlagon felüli jövedelem szinonimájává vált. ,,Megyünk megpihenni” – mondogatták a környező falvak lakói műszak előtt, és szavaikban nagy igazság rejlett. Valóban: az egész napos paradicsom-paprika- uborkakötözés, locsolás, piacolás után egy munkahely, ahol nem a puszta fizikai erődre van szükség, hanem inkább folyamatos készültségre és karbantartásra, nyugodtan lehetett a nyugalom oázisa az amúgy sem túl izgalmas szocialista létvalóságban. Munkakezdés előtt a mester megtartotta az ún. ,, eligazítást”, tehát legelőször is mindenkinek töltött egy felest az előre akkurátusan előkészített vastagfalú szabvány féldecis üvegpoharakba.
Aztán mindenki ment a dolgára. A munka megcsinálódott, a villanytelep energiát termelt, noha a legendás ivászatokról a közeli falvak (Iske, Csicser, Vaján, Bés) ribizlibor- termelői, kisüsti pálinka-készítői nyilván ma is tudnának mesélni.
Biztos, hogy mindig ilyen idilli volt a kép? Vajon milyen mértékben járult hozzá a környezetszennyező monstrum, a ”halál háromszögének” kialakulásához, értve ez alatt az Ungvidék, Bodrogközt, a nagy kiterjedésű tőketerebesi járás déli-délkeleti részét. Mire fordíthatták és kik az irdatlan mennyiségű bírságpénzt, amit az erőmű az államkasszába fizetett? És ha ennyi pénz vándorolt el innen láthatatlanul, miként lehetséges az, hogy épp az itteni falvakban nem volt sokáig sem vezetékes ivóvíz, sem gázvezeték? Egyáltalán hogy került egy ilyen istenhátamögötti gumicsizmás vidékre egy, a maga korában valóban modern létesítmény? Vajon tényleg olyan kedvezőek voltak a vidék geopolitikai adottságai, hogy csak itt, és sehol máshol nem épülhetett meg? Vagy az összeesküvés-elméletek híveinek véletlenül igazuk lenne, és az erőmű megálmodói az itteni erős, egységes tömbmagyarság távlati felhígítását is alantas céljuknak tűzték ki? És vajon játszhatott e ugyanez az akarat a magukat szlováknak mondó, illetve szlovák felmenőkkel rendelkező csernobili menekültek Nagykapos kellős közepébe telepítésében?
Az erőmű megalakulása óta évente 300-500 tonna finomszemcsés port termelt salak gyanánt. E hulladék kilencven hektár termőföldet borít el, impozáns nagyságú mesterséges hegyvonulatként. Tényleg lehetséges lett volna ennyi mérgező anyagot 40 centis humuszréteggel beburkolni, amin akár szőlőt is lehet termeszteni, vagy ez már a fuldokló szocialista propaganda egyik utolsó vonaglása lett volna? Folyhat-e még valaha bármilyen áramtermelés a gigászban bármilyen nem fosszilis tüzelőanyag egyszerű elégetésével – szennyvíztisztítók beszáradt üledéke, egyéb ”bio” hulladék, szelektált műanyag – vagy ez is csak olcsó porhintés, kétségbeesett szavazatnyerési kísérlet, mákony a tömegnek, cirkusz a népnek, ha már a kenyér nem biztos?
Ilyen, és ehhez hasonló és még sok más kérdésre keres választ sorozatunk, a kedves olvasók szíves közreműködésével. Szívesen várunk bármilyen véleményt és ellenvéleményt pro és kontra, bármilyen a villanyteleppel kapcsolatos véleményt, hozzászólást, anekdotát, vicces vagy akár tragikus történetet, a régi, mára már elfeledett demokratikus jelszó szellemében: ,,Lehet, hogy nem értek egyet veled, de mindent elkövetek, hogy elmondhasd a véleményed.”
Eastman
(Eastman a https://eastendman.blogspot.com blog írója.)
