Megemlékezünk az Ung-vidékről kitelepített magyarokról

Április 12-e a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja. Április 12-én arról a több mint 100 ezer felvidéki magyarról emlékezünk meg, akik a Beneš-dekrétumok következtében állampolgárságuktól, közösségüktől, vagyonuktól megfosztva, szülőföldjük elhagyására kényszerültek.

Az 1947-ben megkezdett kitelepítés 1948 őszén elérte a nagykaposi és környékbeli magyarokat is. 1948 szeptemberében tizennégy kaposi család kapta meg az „áttelepítési cédulát“: az Agárdi, Asztalos, Danyi, Hegedűs, Kiss, Köblös, Köblös, Lengyel, Papp, Pellei, Rindó, Simkó, Szőlősi család. Az áttelepítés során minden család magával vihette bútorait, mezőgazdasági terményeit, kisebb gépeket és háziállatokat. A családokat ingóságaikkal együtt Kaposon és Vajánban vagonírozták be. Október 8-án indították őket útjukra, amikor nemcsak a vonat távolodott a jól ismert tájtól, hanem nekik is búcsút kellett inteniük otthonaiknak, eddigi életüknek.

1948-ban a sors hozta kényszerből további kilenc család hagyta el Nagykapost és a környéket, és települt át Magyarországra, névszerint a Juhász, Kropok, Lobó, Pápai, Bellák, Csanálosi, Galgóczy, Ladányi és Hadházi családok.

És hogy mi lett a családokkal? Hét családot Elekre, egy román határ menti, többnyire sváb nemzetiségű mezővárosba irányítottak, három családot Békéscsabán hagytak, a többieket a Békéscsaba környékén elszórt tanyák valamelyikébe vitték. Szülőföldjükről kitaszították őket, új lakóhelyükön pedig idegennek, betolakodónak érezték őket. Időbe tellett a beilleszkedés és elfogadás.

1998-ban, a kitelepítés 50 évfordulójára emlékezve Nagykaposon emléktáblát avattak emlékezetükre. A Ferencz György, helyi fafaragó által készített emléktábla ma a Magyar Közösségi Ház belső falán található. Minden év áprilisában ez előtt az emléktábla előtt tartjuk megemlékezéseinket. Idén a koronavírus-járvány okozta körülmények miatt a megemlékezés az online térbe szorul, de így is fontosnak tartjuk a táblába vésett üzenetet, miszerint: „Emlékezzünk azokra a nagykaposiakra és környékbeliekre, akiket a hatalom (…) elűzött szülőföldjükről, városunk mindig szeretettel várja egykori honfitársait és utódaikat.”

Vályi Edit