Első táborozásunk

Moravcsik Zsófia írása

          Nemrég megrendezésre került az újra induló 6. számú Mécs László cserkészcsapat első tanyázása a csicseri vadászház mellett, aminek részese lehettem. Ezalatt a három nap alatt rengeteg élményben volt részem. Minden nap egy új kihívás volt számunkra. Kicsit kiszabadulva a mindennapokból, a természet csodáit fedezhettük fel. Sokaknak, köztük nekem is, ez volt az első sátoros élményem. A napot zászlófelvonással, imádsággal kezdtük és zártuk. A tábortűz köré gyűlve különböző jeleneteket adtunk elő, játszottunk, énekeltünk. Az este meggyújtott tüzet másnap reggelig őriztük párban két órás szolgálatokkal. Nem csupán tűzőrzők voltunk, hanem megfigyelők is. Mindenki lejegyezte lámpása fényénél az őrség közben történt jelenségeket. Az éjszakai zajokat és árnyakat, hajnalban a Nap felbukkanását a fák közül, a madarak ébredését, vagy olyan dolgokat, amikre otthon nem is figyelünk.

          A tábor témája ,,Légy te is szuperhős“ volt. Készítettünk jelmezeket, saját szuperhős igazolványt, és lehetőségünk nyílt felfedezni szupererőinket is. Mindenkiben van valami különleges, szupererő vagy valami más, ami midig erőt ad, még akkor is, ha gyengének érezzük magunkat. Számomra ez volt ennek a témának a tanulsága. Ezen belül különböző akadálypályákon mehettünk végig, a sportjátékok pedig különösen a kedvenceim voltak. Kézműveskedtünk, népdalokat és cserkészdalokat énekeltünk. Soha, egy percre sem lankadt az érdeklődésünk, nem voltak unalmas, semmittevő pillanataink.

          Az utolsó napot saját kezűleg batikolt trikóinkban búcsúztattuk. Kétségek között indultam táborozni, de nem bántam meg, hogy belevágtam. Szerencsésnek érzem magam, hogy egy összetartó csapat tagja lehetek. Köszönöm a szervezőknek, akik nélkül ez nem jöhetett volna létre, akik vigyáztak ránk és sok színes programmal gondoskodtak arról, hogy mindenki jól érezze magát. A zászló felvonásától az esti tábortűzig minden percet élveztem. A jókedvünk mindig megvolt. A csapatunk jobban összekovácsolódott, egymást segítettük, mikor kellett. Hamar elment ez a három nap, de az élményeink megmaradnak. Köszönöm minden cserkész nevében Kati, Zsóka néni és Ákos!