A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én annak emlékére, hogy a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát.
A magyarságnak a 19. századig nem volt nemzeti himnusza. A 19. századot megelőző századokban Magyarországon a katolikus magyarság „néphimnusza” a „Boldogasszony Anyánk” és az „Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga” kezdetű énekek voltak, a reformátusoké pedig a „Tebenned bíztunk, elejétől fogva” című zsoltárének volt. (Ezeket a hívek ma is éneklik, többnyire ünnepeken.) Népszerű volt – a hatóságok által többször betiltott – ún. Rákóczi-nóta is.
Az 1815-től Szatmárcsekén élő Kölcsey Ferenc a bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek fokozódása idején, 1823 januárjában írta meg hazafias költészetének legnagyobb remekét, a Hymnust. A költemény először 1829-ben Kisfaludy Károly Aurorájában jelent meg, a kéziraton még szereplő „a Magyar nép zivataros századaiból” alcím nélkül, 1832-ben, Kölcsey munkáinak első kötetében már a szerző által adott alcímmel látott napvilágot.
Megzenésítésére 1844-ben írtak ki pályázatot, amelyet Erkel Ferenc, a Nemzeti Színház karmestere nyert meg. Pályaművét 1844. július 2-án mutatták be a pesti Nemzeti Színházban a zeneszerző vezényletével. Szélesebb nyilvánosság előtt 1844. augusztus 10-én énekelték először, az Óbudai Hajógyárban a Széchenyi gőzös vízre bocsátásakor. Az 1840-es évek végén ünnepi alkalmakkor még felváltva, vagy együtt énekelték a Hymnust és a Szózatot, addig az ötvenes években a Hymnus lett a nemzeti érzelmeket jobban kifejező népének.
A Himnuszt hivatalosan csak az 1949-es alkotmányt alapjaiban módosító 1989. évi XXXI. törvény 36. paragrafusa iktatta nemzeti jelképeink sorába, s a XIV. fejezet, 75. paragrafusaként emelte be az alkotmányba. A 2012. január 1-jén hatályba lépett alaptörvény alapvetésének I. cikke kimondja: „Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.”
Kölcsey Ferenc a verseit külön lapokra írta, és kéziratcsomagokban gyűjtötte. A Himnuszt tartalmazó kéziratcsomag az 1830-as évek végén eltűnt, és több mint száz éves lappangás után, 1946-ban került az Országos Széchényi Könyvtár birtokába. A Himnusz eredeti kézirata tintamarás miatt megsérült.
