Mi lehet annak az oka, hogy a magyar nép és a világ nem ismerheti meg egyik legnagyobb fia halálának idejét, körülményeit? Az 1849. július 31-i halálra semmi bizonyíték nincs! A Segesvár mellett lezajlott, Bem tábornok seregének vesztes csatájában Petőfit senki nem látta meghalni, holttestének temetésére senki nem emlékszik, a „ködösítés” mégis tökéletesen sikerült: „Eltűnt, mint Petőfi a ködben…”
A máig tartó félrevezetés azon alapszik, hogy egy osztrák őrnagy, aki az orosz sereghez volt beosztva, az ütközet után lóháton megszemlélte a csatateret és ott felfigyelt egy halottra, akiben a költőt vélte felismerni. Heydtének hívták a tisztet, aki nem ismerhette Petőfit, mert soha nem találkoztak; visszaemlékezését is 6 évvel a csata után vetette papírra.
De volt három szemtanú: Franz Fiedler, Bem felderítőtisztje (a köznyelv kémnek hívja őket) és két beosztottja, akik a súlyosan sebesült Petőfit kimenekítették a harc színhelyéről és egy Segesvár-széli házban hagyták. Ők maguk kimenekültek a körül zárt városból, majd hónapokkal később egyikük visszatért érdeklődni, hogy mi történt Petőfivel? „Felépült és elvitték az oroszok” – volt a válasz.
Franz Fiedler egy naplót hagyott családjára, amelyben részletesen leírja mindannyiuk szerencsés megmenekülését az öldöklő csatából. (Hamarosan olvashatjuk.)
De más bizonyítékot is ismerünk Petőfi túléléséről! A Pest megyei Kálló község plébánosát is magukkal vitték a cári csapatok, és a foglyok között találkozott Petőfi Sándorral. Sistyik plébánosnak sikerült a Kárpátokban megszöknie, így érkezett haza a hír is, amelyet a császári hatalom minden eszközzel megpróbált eltitkolni.
Az első világháború idején Szibériába került magyar hadifoglyok számtalan esetben kapcsolatba kerültek szabadságharcos honvédek leszármazottaival, még olyan aggastyánokkal is, akik büszkén emlegették, hogy kezet fogtak Petőfivel egy Bajkálon túli táborban.
Miért tart máig ez a nehezen megmagyarázható titkolózás Petőfi halálával kapcsolatban? Ezt a kérdést boncolgatjuk majd ebben a rovatban…
…folytatjuk…
