Az évad legrosszabb vendéglője

Hölgyeim és uraim, my dames and gentlemans, gondolom, mindannyian tűkön ülve várják már titkos ankétunk végeredményét. Álcázott ügynökeink egész nyáron járták hazánk vendéglátó egységeit, s halált megvető bátorsággal fogyasztották a különböző ételeket. Az egyik legbátrabb közülük még a majonézes krumplisalátát is megkóstolta júliusban, legyen neki könnyű a föld. S vajon miért vállalták mindezt? Csakis és kizárólag azért, kedves drága olvasóink, hogy könnyedén tájékozódni tudjanak az újabb és régibb vendéglők zűrzavarában, melyek étlapja olykor nem csekély fenyegetést jelent a fogyasztók emésztőszerveire nézvést.

Nos, látván, hogy izgatottsággal vegyes türelmetlenségüket tovább már nem csigázhatom: megvan! Megvan az a hely, amit csak öngyilkosoknak ajánlhatunk jó szívvel, azok közül is csak azoknak, akik netán szeretnek hosszantartó szenvedések után elhunyni. Röviden össze is foglalnánk a vendéglőben tomboló állapotokat. Titkos ügynökünk ezúttal mit sem sejtő, gyerek nélküli fiatal házaspárnak álcázta magát. Ez okból két személyre rendelt, előétel nélkül, levest, majd másodikat, mindezek betetőzéseképpen pediglen kávét. Zaccosat, másként: aljas kávét. S a kis vendéglő már az első lépésben lekörözte az összes eddig ismertet!

Ugyanis legelőször a kávét hozták ki. Sebaj, jött is hozzá nyomban jéghideg kóla, nyilván, hogy a kedves vendég meg ne égesse a száját. Vagy, ha már megégeti, legalább legyen mivel borogatnia. Igaz, hogy kóla csak egy jött, hiába volt kettő darab megrendelve. S már érkezik is a leves, a finom, mely túl forró nem lehet. Hogy miért nem lehet? Hát, mert a pincérfiú benne tartja az ujját, felebarátaim az úrban! Klasszikusan, a hüvelyket, ahogy minden kabarétréfában írva vagyon.

Nem tagadhatjuk, hogy a leves fajtája stimmelt. Az egyik. A másik ugyanis káposztaleves lett, az eredetileg rendelt bableves helyett, s ez már némi kánaáni csodaváró hangulatot teremtett. Igaz, a káposztaszeletkék között, nyilván kárpótlásképpen, ott úszkált egy szép szőke hajszál is, szakállas kabarétréfák további hagyományos attribútuma.

Ennyi szarunemű képződmény- a hüvelykujj körme a levesben, plusz a hajszál- talán mégiscsak sok egy kicsit, nem? Egy kis jóféle szarut magunk sem vetünk meg olykor-olykor, de ez már talán túlzás!

Na, végre itt a főétel. S hozzá-nini! Egy uborkasaláta, amit senki egy büdös szóval sem említett. Ez biztosan a cég figyelmessége. Lássuk csak ezt a szép töltött csirkecombot. Milyen szép dundira van megtöltve! Ezért is látni azonnal a rajtahagyott, szerteszét meredező tollakat. Már megint szaru. Ezek itt valami szarumániások? Vagy a Gyűrűk Ura rossz útra tért fehér varázslójának, Szarumánnak a titkos hívei? Netán ez egy új étel, mondjuk: csirke gatyában?

Na, most, kedves vendéglőbe járó olvasó, ha azt hiszed, hogy mindezt már nem lehet fokozni, akkor irtó nagyot tévedsz. Sokat látott titkos ügynökünk mellett ugyanis egy hölgyemény libeg el, kinyújtott kezében, na mit visz? Nem egyebet, mint egy csomagolatlan intimbetétet. S a hangulatos léckerítés túlsó oldalán felbukkan egy újabb hölgyemény, fajtájára nézvést utcalány. Épp férfi vendég után koslat aktívan, mely okból szexbombának próbálja magát álcázni, a sikerre való kilátás legcsekélyebb reménye nélkül. Harcedzett, számos vasúti restit túlélt titkos ügynökünk ekkor kénytelen volt visszavonulni…

E hely kilétét természetesen nem áruljuk el, legföljebb barátainknak. Ellenségeink nyugodtan menjenek csak oda. Annyit talán mégiscsak elmondhatunk róla, hogy egy olyan városhoz esik közel, amely… de inkább mégse. S ha valaki ennek ellenére mégis kitalálja, baráti kézfogásunkon kívül értékes tapasztalatokat nyerhet. Te pedig, kedves vendéglős pajtás, sose feledd: valószínűleg nemsokára nálad is felbukkannak remekül álcázott kiváló embereink. Nem bízhatsz senkiben… S lehet, tudtodon kívül angyalokat, vagy ügynököket vendégelsz meg…      

További írások: https://eastendman.blogspot.com